Megkezdődtek hát a dolgos hétköznapok, Anne állatokat gyógyít, Miska iskolában, Jutta a böliben. Reggel pont úgy értem le a földszintre, hogy Anne már Juttával a karján indulni készült. 7:25 volt, Miska pedig felöltözve (remélem kaja után) indulásra készen-szintén. Nem hittem a szememnek. Ennyit tesz egy új sportszer. Hm. Végül Miska csak 7.45-kor indulhatott el, én pedig szembesültem azzal, hogy nincs kávé. Mármint Anne mondta ezt, de hogy egyáltalán nincs, mármint alapanyag SE, az azért fájt :) Meg a fejem is enyhén 9 körül "máris".

A délelőtt a repülőjegyem intézésével telt, vagyis először a banktól kértem visszahívást, hogy ne 100 ft/perc legyen, csak huszonvalamennyi. Meglepetésemre 10 percen belül hívtak, és csak egyszer rontottam el az azaonosítást, így édelgéssel együtt is 8-9 perc volt az egész. Tényleg a napi limit volt a gond, aztán mikor azt megemelték, már semmi akadálya nem volt, hogy a Finnair egyik repülőjére foglaljak egy széket és vissza szintén :) Szóval megyek haza február 28-án. Juppi. Köszönet érte a családomnak. Sok :) Ezen eseményt megelőzően anyukám a "körbehordom a laptopot a házban" módszerrel megtekinthette a lakhelyem. A kutyák ki voltak "zárva" az előtérbe addig.

Más érdekes ma nem is történt. Anne Miskát 15 körülre ígérte, meg is jöttek mind a hárman 17 körül, ettünk, aztán Juttával játszottam, aki a kindergardenben csak 1 órát aludt, szóval elég hamar elájult este, talán fél 20 sem volt. Jó hosszú nap volt neki (is). Én kb. semmit  nem csináltam, mosogattam, ettem, olvastam, összehajtottam a tiszta ruhám, ettem, olvastam, kivittem a kutyákat fél 13 körül, és szerintem ennyi. És még betettem a táskámba egy füzetet meg két könyvet a holnapi nyelvórára. Izgalmas nem? A keddi beszámoló biztosan az lesz :)