Múmin-völgy

Természetesen a Földön nincs annyi idő ami nekem elég lenne, pláne, ha a húgom itt "pecózik" egy hétig. Elszaladt a december 31, január 1, de még a január 3-a is. De kezdjük talán akkor azzal, hogy karácsony után visszatértem Finnországba, a húgommal, és az új floorball ütőmmel együtt...

Előljáróban szeretném leszögezni, hogy nem vagyok nyílászáró szakértő. Valószínűleg nem is leszek. De ami itt van... egy ajtó akkor jó, ha nyílik meg záródik. Pont. Ennyi. A mi ajtónk nem nyílik. Vagy csak hosszas próbálkozás után. Ez akkor jó főleg, mikor Anne rohan a gyerekekkel a suliba/bölcsibe (azaz minden reggel), és 5 perc alatt sem tudja kinyitni az ajtó. Aztán, akkor is klassz, mikor a kutyákkal indulok sétálni, és Rumba már szétesik az izgalomtól, úgy remeg, és gyakorlatilag átdiffundál a csukott ajtón, úgy nyomja az orrát az ajtó és az ajtófélfa közé.

Tudom, keveset írok, és azt is ritkán :) Néha elmélázok rajta, hogy az első pár hónapban minden nap írtam, és sokszor nem is nyúlfarknyit. És hogy most már mennyire nem új semmi sem... Kívülről tudom az útvonalakat Tamperébe, a kutyaséta köröket, és maximum az időjárás nehezíti meg a dolgom, ha mennem kell valahová.

A második meccsnapon is túl vagyok a csapattal, bár szombaton csak egy meccsünk volt, az is 2-2 lett, pedig sokkal-sokkal jobbak voltunk, mint az ellenfél, és kicsit a bírók az ellenfélnek fújtak. Nem vagyok az a fajta aki ezt figyeli, meg ezen kiakad, vagy üvölt, de ez elég látványos volt most, és szerintem a 2. kapott gólunk is a "lejt a pályából" esett. Heidiről, aki a legjobb hátvédünk.

Ezen a héten ismét élelmezési gondok voltak, nem szeretnék belemenni részletesen, annyit írnék csak, hogy körülbelüli számítások szerint kedd-szerda-csütörtök (a meleg kajáig) kb. 1500 kalóriát vihettem be... avagy Fogyitábor Finland 2013. Nem szándékosan, csak... nem eszek csokit (jó, nem táblányit, egyszerre :), és ha Anne-ra bízom az energia bevitelt, bizony könnyen ráfázhatok :). A kutyákkal meg sétálni kell, a gyerekkel meg haza kell tekerni, stb...

Az általam nagyon kedvelt "Micsoda csapat" filmből van a poszt címe :) De igaz. Ugyanis vasárnap végre végig tudtam edzeni a helyi Kikunat nevű csapat edzését, sőt, utána még a tűzoltókkal is játszottam egy és negyed órát, csere nélkül :) De ami ennél érdekesebb, az az, hogy a női csapatban fogok tudni játszani. Amint (nemzetközi) átigazolok.

Remek cím a piromániás gyerek után, nem :)? De tudjuk, hogy sok múlik a géneken, és hát Jutta anyukája is tud ám "alakítani', ha akar. Meg ha nem akar akkor is :) Mikor megérkeztem januárban, a reptérről hazafelé belefutottunk egy trafiba, ami az amúgy is izgatott anyuka lelki állapotának, nem tett jót. Bevallom őszintén akkor kicsit féltem, "mi lesz itt"...

Az izgalmakat fokozva, nem Juttával kezdem :) Először is, ez a hét őszi szünet, ma (kedden) van Miskának utoljára tanítás, aztán este elmegy apukájához, és vasárnapig ott is lesz. Valamint a jövő évi síelésünk is le van már foglalva, a 9. héten megyünk, megint Levibe. (Aki akar csatlakozhat, a 2 felnőtt+2 gyerekre hat személyes apartman van bérelve.) Max. 3 fő fér el... :)

Csak így egyben, mert jó pár dolog elmesélésével el vagyok maradva... A lustaság ugye :), még mindig, mert hogy elfoglalt lennék, azt nem mondanám... A torna csoportom nem indult be (aki még nem tudná), mert senki nem jelentkezett rá, a csütörtöki tamperei nyelvóráról meg "kitettek". Persze nem ilyen durván, mert ezek a dolgok ebben az országban nem így működnek. De mesélem sorban :)

Csütörtökön volt az első óránk a Sampolában. Én kíváncsian vártam milyen banda verődik össze ezúttal, Lorena és Eszter jön, azt tudtam, szóval jónak jó lesz, de ugye új tanárt is kapunk. Persze a már fent említett hölgyek összejöttek egy kis óra előtti viháncolásra, szóval majdnem el is késtünk :)

Igen, tudom, elég tróger vagyok, keveset írok. Ennek több oka van. 1.) anyukám, nővérem, és anya barátnője jelenleg Tamperében vannak. 2.) a WhatsApp applikációval a legtöbb (Dia, Anikó, léccciii :) számomra fontos emberrel tudom tartani a kapcsolatot hangüzenetben, és ez elég kényelmes, mert én lusta vagyok, mint a dög :) 3.) szép őszi idő az van, de a fokok nem "brillíroznak", egészen pontosan az éjjel mínusz volt, és reggel is csak ketten bírtak lenni a hőmérőn... a hidegben meg lassul lustul az ember ugye :)

Hétfőn kicsit hosszú volt a nap, mert Anne Tamperébe ment, és sok dolgot intézett. (Hétfőn, kedden és szerdán szabadságon volt, csütörtökön itthon dolgozott, mint mindig.) Én mentem Juttáért, és itthon várakoztunk türelmesen a 2 gyerekkel, hogy a hűtőbe kerüljön valami. Meg a pocakunkba.

Hát, igen a második nap időjárása nem volt annyira kedvező, mint az első, de lássuk sorban, mi történt azután, hogy a szombati napon délután 5 körül visszaértünk a szállásra. Először is: megérkeztek a szomszédaink, mert a kis faházunk, amúgy "iker" volt, az ajtónk mellett nyílt a 4-es ház ajtaja. 4 férfi volt a ház előtt, 2 nagy autóval, de nekem nem nagyon köszönt senki, szóval nem lettünk öribarik.

Avagy az első este és az első nap a vadász táborban. Amit túlzás lenne vadász tábornak nevezni, inkább azt mondanám, kutyafuttató tábor, vagy 2 nap séta a letarolt búzamezőkön. Vagy: poros utakon kocsikaravánozás tábor, vagy: hogyan telik 2 nap egy 2 évessel a semmi közepén 4 db játékkal... stb. :) Szóval, mint látható, én annyira nem szórakoztam jól. Anne meg elő sem vette a fegyverét, csak Luna futott 2 napon át.

Vagyis minden, még így a vadász tábor hétvégéje előtt, mert van egy tippem, hogy ott aztán lesz történés :) Mint az előző bejegyzésben írtam, nagyjából arról szólnak a napjaink, hogy bútort szerelünk össze, vagy Anne nincs is itthon, és nekem kell a gyerekekkel lennem. A szomszéd Milija elég sokat itt van, pedig ha minden igaz idén elsős. Persze ez semmit nem jelent a finn gyerekeknek, mert ugye a leckébe nem fulladnak bele...

Pár hete IKEÁ-ban voltunk, és Anne megállapította, hogy túl sok mindent akar venni, majd a neten megrendeli... Aztán valamiért nem tudta a világhálón keresztül intézni, így múlt hét szerdán újra felkerekedtünk, és telepakoltuk a legnagyobb kocsit. Úgy, hogy ketten alig bírtuk tolni.

Mint már említettem Luna vadász versenyre fog menni (szeptember 20.), ezért szombaton edzésen voltunk. Nagyon nagyon vicces volt, főleg az elején. Indulás előtt elszabadult a "veszedelem", azaz a kutyánk, és nyargalászott az utcában vagy 10 percet, mire Anne be tudta fogni. Természetesen elkéstünk, pedig Anne hajtott, mint az őrült, és csak kétszer mentünk túl (a GPS ellenére is). Csak oda-vissza sávos utakon mentünk (azt hogy nevezik, kétsávos :)?) és nagyon szép volt az út, de kanyargott is.

Több mint fél évnek el kellett telnie, hogy egy bejegyzés címe ő legyen, de eljött az idő :) Imádom a kiscsajt, amennyire egy nem rokon/barát gyereket szeretni lehet. A nyári szünet előtt is ennivaló kis baba volt, de azóta van pár új szokása amit nem lehet szó írás nélkül hagyni...

Ismét nagyon gyorsan telnek a napok, hetek, sok új dolog viszont nem történik. Miska másodikos lett, és csak csütörtökön van együtt Simo-val, mert 2 külön csoportba osztották be őket. A tanítónénik vagy nem tudják mekkora pajtik, vagy égetnivalóan rosszak együtt. Én ez utóbbira szavaznék :)

Igen, igen, beköszöntött... Vagy borús az ég, vagy  nem, de kb. minden nap esik. Ha biciklire ülök, akkor biztosan. Péneteken sikeresen rommá áztam a bringán, a hátam mögött Juttával. Ő is áv volt (ázott veréb). Ma -hétfőn- ennek ellenére ismét szerencsét próbáltam az időjárással...

Míg Magyaroszág a hét legmelegebb napjára ébredt, és napközben 41 fok is lehet, mi 17 fokra keltünk és ködre :) Mondanám, hogy együttérzek veletek, de igazából nem nagyon megy. Egyébként esténként már teljes sötétség tud lenni (éjfél körül), bár a közvilágítást még mindig nem láttam felkapcsolva. Az időjárás és a fényviszonyok mellett további változás, hogy Jutta kedd és szerda este is fürdött.

No, akkor a helyesbítéssel kezdenék: szóval, igen, a szabadtéri színház Pynikki kerületben van, az előző bejegyzésben rosszul írtam (nem Pynikintori). És mi itt egy kávézót kerestünk, ami egy toronyban van, lehet, hogy kilátó is :). És van egy másik torony a tóparton. Amiben az étterem van. További érdekességek és pontosítás itt-angolul. A fesztivál hangulat megkezdéséhez pedig itt van a Belgä örök érvényű száma :) Hallgassátok:

De csak hogy azok is lássák akiknek nincs facebook-juk, hogy a szeptemberben induló tornaórám megjelent a helyi oktatási katalógusban, tovább után, a teljes verzió, de egy rövidebb is van ám a kis füzetkében :)

Üdv ismét itt... mint már írtam, az első hetem nagyon sűrű volt. Leginkább azért mert Juttának csak augusztus 1-jétől volt bölcsi, és mert itt volt Anikó, akivel jöttem-mentem, Tamperében és itt helyben is. Ezekről tudok most elsőként beszámolni, aztán egy új bejegyzésben a hämenkyrö-i fesztiválozásomról :)

Jelentem visszaérkeztem Finnországba, de az első hetemen Anikó barátnőm itt volt velem, így nem jutott időm blogírásra a minden más teendő, program mellett. (Ezenkívül otthon tönkrement a laptopom hűtője, így azt ott kellett hagynom, és a "pótgépemmel" nehezebb az élet, mintha a sajátommal lennék, pl. csak harmadszorra találtam ki, mi is a jelszavam ide a blogra.)

Szombaton este a hämeenkyrö-i fesztiválra megyek, szóval nem is ígérek semmit, mikor és miről, mennyi bejegyzés lesz, de el nem vesztem...