Avagy az első este és az első nap a vadász táborban. Amit túlzás lenne vadász tábornak nevezni, inkább azt mondanám, kutyafuttató tábor, vagy 2 nap séta a letarolt búzamezőkön. Vagy: poros utakon kocsikaravánozás tábor, vagy: hogyan telik 2 nap egy 2 évessel a semmi közepén 4 db játékkal... stb. :) Szóval, mint látható, én annyira nem szórakoztam jól. Anne meg elő sem vette a fegyverét, csak Luna futott 2 napon át.
Pénteken Miska apukája (Mika) ötre jött a kisfiúért, így mi hat körül el is indultunk. A helyszín Ilmajoki, Pohjanmaa. :) Pontosabban dél-Pohjanmaa, és erről a területről azt kell tudni, hogy itt olyan igazi, "régi" mezőgazdálkodás zajlik. A házak, a csűrök, a munkagépek Anne kiegészítése nélkül is beszédesek lettek volna, de ő mesélte, hogy pár korábbi egyetemista társa (nők) itt dolgoznak, és nagyon nehéz helyzetük van, mert itt nagydarab, régivágású farmerek élnek, akiknek az állatorvos csak férfi lehet. Egyébként gyönyörű környék. Körülbelül 2 órát autóztunk, Jutta persze elaludt, pedig előtte dobálta a kettu-t. Ezt:
Hehe :) A megérkezés utáni első sokkom a faházikó volt. Kb. 18 nm, 2 emeleteságy, 1 asztal, 2 szék, és a kutyák is velünk alszanak... Valamint: nincs fürdő a házban, sőt, 2 vizes"blokk" van, az egyik a közös társalgó, konyha résznél (wc-az egyetlen mosdóval a tábor területén), a másik a szaunával közös tömegfürdő... amiből nyílik a másik wc. Hát, hmmm, szeretem én a táborozást, de ilyen helyen max. baráti társasággal/olyanokkal akikkel beszélek közös nyelvet. Továbbá: 40 szetter lesz jelen a hétvégén (kettő ebből Luna tesó :).
DE: ha már nyelv. Mikor elmentünk vacsorát csinálni, és konyha-társalgó részben időztünk, bejött egy bácsi, köszönt, majd mikor Anne után én is bemutatkoztam, és kezet fogtam vele, majd közöltem finnül, hogy magyar vagyok, a bácsiban átszakadt a gát, és megtudtuk, hogy:
-van egy háza és egy kis földje Pécs mellett
-volt nála és a feleségénél egy magyar cserediáklány
-ismeri a magyar pincekultúrát
-a felesége most is Magyarországon van, és amúgy is mindketten tanulnak magyarul.
Meg még egy csomó mindent mondott, finnül, nagyjából képben voltam, de később Anne-t azért megkérdeztem erről-arról. A kedves bácsi egyébként odavolt, hogy milyen jó a finnem, pedig csak januárban érkeztem, és neki milyen nehezen megy a magyar. De mondott magyar mondatokat, és egész jó a kiejtése.
Jutta nehezen aludt el, ahogy én is. Nehezítő tényező volt, hogy Luna ugatott a kis szobánkban, hiszen kintről kutyapajtik nyüszítése, neszezése hallatszott be. Számomra egy "merő" szorongás volt az éjszaka, mert a böröndöm, és rajta a farmerem, pólóm, bugyim, melltartóm az alattam lévő ágyon volt letéve, ahová Luna feltelepedett éjszakázni (miután én már feltornáztam magam a felső szintre). És, láttam Anne fehérneműivel mit művel. Nem tépi szét, de előszeretettel veszi a szájába, és hurcolja a házban (itthon). Szerencsére "csak" a matracot inzultálta a ruháimat nem, így csak apró szivacs darabokat kellett reggel összeszedegetni.
Reggel 7 körül ébredtünk, és 9 körül volt egy kis oktatás, meg eligazítás. Itt 4 csoportra osztották a kutyákat, és az őket kísérő embereket. Majd az "alakulótéren" (ha nem tudod mi ez, túl fiatal vagy:) a kocsik felsorakoztak az aznapi vezetőjük autója mögé. És elindultunk, az első napra, ki a learatott búzamezőkre. Szerencsére szép napos idő volt, bár a szél elég erősen fújt, ami viszont a kutyáknak jó volt az edzéshez. A vezető/tanár egy egyetemista kinézetű magas kopasz fiatalember volt, egy angol szetterrel. Sajnos én nem tudom mit kellett nézni/látni, nem értek a vadászathoz, a vadászkutyákhoz, szóval erről nem nagyon tudok beszámolni. Amit én érzékeltem, az az volt, hogy ki-, beszálltunk a kocsiba, Lunát is ki-, bepakolgatta Anne, és mikor rákerült a sor, futott a mezőn (póráz nélkül, szabadon, párban egy másik kutyival).
Amúgy 4 angol és 4 ír szetter volt a csoportunkban, az egyik Luna (lány)tesója. Mindenki nagyon kedves volt, de velem senki nem beszélgetett, mivel a.) nem vagyok kutyatulajdonos, b.) nem beszélek finnül. Szóval Juttát próbáltam egész nap lekötni, ami nehéz volt, mert a lehetőségek korlátozottak voltak. És szegénykém délben sem tudott elaludni, így elég hosszú és nyűgös nap volt ez neki, és egyúttal nekem is. Kettő körül "bementünk" Ilmajokiba ebédelni, mi pizzát ettünk. Egy Johanna nevű (szintén) angol szetter tulajdonos is velünk tartott Anne Caddy-jében, mert ő közös kisbusszal volt egy másik lánnyal, de az a lány másik helyre volt beosztva és Johanna autó nélkül volt. Aztán délután ugyanúgy autóztunk a poros utakon, megálltunk, Luna futott, Jutta játszott, stb., mint délelőtt.
Utolsó kommentek