Vagyis minden, még így a vadász tábor hétvégéje előtt, mert van egy tippem, hogy ott aztán lesz történés :) Mint az előző bejegyzésben írtam, nagyjából arról szólnak a napjaink, hogy bútort szerelünk össze, vagy Anne nincs is itthon, és nekem kell a gyerekekkel lennem. A szomszéd Milija elég sokat itt van, pedig ha minden igaz idén elsős. Persze ez semmit nem jelent a finn gyerekeknek, mert ugye a leckébe nem fulladnak bele...
Jutta bölcsijében a héten megbeszélés volt, Anne külön bement kedden ezért. Kérdeztem volt-e valami érdekes info, azt mondta, nem semmi, minden teljesen normális a kis Tortellinivel (csak én hívom így, magamban :), jól eszik, szépen játszik, csak kicsit kevesebbet beszél, mint ebben a korban szoktak, de nem vészesen kevesebbet. Az anyukával megbeszéltük, hogy ez ugye azért lehet, mert mi egymást közt angolul beszélünk. (Én persze ha csak ketten vagyunk itthon, magyarul is szoktam neki, de nem nagyon sokat.) És az ovónénik megdícsértek, hogy én milyen jól beszélek finnül... hehe a babanyelvet ja, abból már felsőfokúm van, hol van a gumicsizmád?, mit mond a tehén?, és Jutta megy haza...
Szintén kedden sor került az első finn órámra is itt helyben, Hämeenkyrö-ben. 4 régi és 3 új diákkal. A 3 újból 2 orosz, egy filippínó. Aki sem angolul sem finnül nem beszél, csak mosolyog. Nagyon gáz :S Mármint... tényleg, bátornak, vagy butának kell lenni ahhoz, hogy valaki országot váltson nyelvtudás nélkül? Én ezt sosem értettem (meg). És amikor olyan válaszok jönnek a hány éve élsz itt-re, hogy 3 éve, 4 éve... akkor végképp leoltják a villanyt nálam... Azt hogy??? És kivel van itt? Mert a filippínó nők nagyrésze konkrétan a nyaralásból szuvenír helyett/mellett hazahozott feleség! Nem egy ilyenről hallani itt. Na mindegy... csak nem értem...
Én Margaritával voltam a kolumbiai fiatal nővel, akinek Akseli nevű kisfia már 7 hónapos. Tök furcsa, még terhesen ismertem meg őt. Sajnos Dzenka nincs, vele FB-on levelezünk, szerintem nemsokára találkozunk is. De Margarita sokkal, sokkal jobban beszél mint én, szóval mikor láttam, hogy az újak közül is van aki a zöld Aamu könyvből fog tanulni, szóltam a tanárnőnek (remélem nem vette rossz néven...), hogy ha lehetne, én a zöld könyves kezdő csoportba szeretnék kerülni... Mert nem tudok beszélni ugye... és itt leszek jövő májusban is, ameddig ez a tanfolyam tart. Szóval elvileg ott fogom folytatni a kezdőkkel. Kicsit kevésbé lesz motiváló a csoport, mint eddig, de tanulok magamtól is itthon. És max. visszakérem magam Margaritához, és Maria-hoz (Braziliából).
A nyelvóra után bementem az irodába az óriás kulcscsomómmal, hogy megkérdezzem mégis hányan iratkoztak fel a tornacsoportomba, mondák sehányan... Vissza is adtam a kulcsomat, közben igyekeztek megnyugtatni, hogy sok kurzus nem indul el. Őszintén szólva ez inkább jobb, mint rossz, mert nagyon aggódtam miatta, hogy jól csináljam :) De, így majd Juttával járok az ő torna óráira, ami keddenként lesz, Anne úgyis Miskát horja majd síelni amint leesik az első hó. (október végén? :)
Utolsó kommentek