Előljáróban szeretném leszögezni, hogy nem vagyok nyílászáró szakértő. Valószínűleg nem is leszek. De ami itt van... egy ajtó akkor jó, ha nyílik meg záródik. Pont. Ennyi. A mi ajtónk nem nyílik. Vagy csak hosszas próbálkozás után. Ez akkor jó főleg, mikor Anne rohan a gyerekekkel a suliba/bölcsibe (azaz minden reggel), és 5 perc alatt sem tudja kinyitni az ajtó. Aztán, akkor is klassz, mikor a kutyákkal indulok sétálni, és Rumba már szétesik az izgalomtól, úgy remeg, és gyakorlatilag átdiffundál a csukott ajtón, úgy nyomja az orrát az ajtó és az ajtófélfa közé.
Luna meg ugrál, és ugat. Aztán "nyerek", nyílik az ajtó, ők meg kirobbannak a mínuszokba. Majd a séta végén ott állok a 2 kutyával és megintcsak nem sikerül nyitni, csak próbálkozom, csak próbálkozom... Kívül rekedni még rosszabb. Persze azért nagy pánik nincs, három ajtó van, abból csak egy rossz, de ezt használjuk a legtöbbet. És így, hogy a hó leesett (esik minden nap) és el sem fog olvadni áprilisig, a kutyákat nem lehet a hátsó ajtón a nappaliba beengedni.
Pénteken volt a finn fügettlenség napja-Itsenäisyyspäivä. (Finnország 1917. december 6-án mondta ki a fügettlenségét.) Ez nagyon nagy ünnep itt, és szabadnap is. Anne egész nap mézeskalácsot sütött, én Juttával játszottam. Este egy kicsit néztem a gálát, ami ezúttal nem Helsinki-ben, hanem "itt" Tamperében volt. Az elnökúr a második feleségével Jennivel fogadta a finn elit tagjait. Politikusok, zenészek, sportolók, stb. szépen kiöltözve, akinek van valamilyen "plecsije", azt magára is tűzte. Láttam egy nőt, vagy 5 ilyen renddel a ruháján. Ja, és vörös szőnyegen vonulnak be a gálaestre, ami után vacsora és bál van. Érdekesség még, hogy a házaknál 2 gyertyát vagy mécsest gyújtanak. "Egy népszerű legenda szerint a gyertyákat azért rakták az ablakokba, hogy jelezzék az első világháború kezdetén Németországba, katonai kiképzésre induló fiatal férfiaknak, hogy a házban megpihenhetnek és védve lesznek az oroszok elől." -wikipedia.
Szombaton Jutta szülinapját ünnepeltük meg végre, november 16 a jeles nap, ugye. Nem voltunk túl sokan, de Anne-nak jött egy olyan barátnője, akiről eddig nem is hallottam. Két kislánnyal, és éjszakára meg vasárnapra is maradtak. Kisebb buli volt, mint Miska szülinapján, de azért vidáman telt, persze hozzám nem sokan és nem sokat szóltak, de ezt már megszoktam :). Vasárnap én Kangasalában játszottam 2 meccset, mindkettőn lőttem 1-1 gólt, sőt a másodikon gólpasszt is adtam. Éljen :)
Kedden voltunk a temposirkus karácsonyi ünnepségén, ez hasonló volt, mint tavasszal, csak most tele volt tűzdelve karácsonyi dalokkal, és a gyerekek is kis piros-zöld manóknak voltak öltözve, többnyire. A másik nagy különbség, hogy mivel idén ősszel már Jutta is járt tornázni Anne-val, keddenként (nem csak Miska minden csütörtökön), így most a kis Tortellini is fellépett. Az ő csoportja volt az első, és mondanom sem kell extraszupercuki volt az a 10-15 darab 2 éves manócska, ahogy fellépett a tornapadra, szülői segítséggel végigsétált rajta, felmászott egy emelvényre, amiről a másik oldalon ügyesen leugrott, majd egy bukfenc után besorolt még egy ilyen körre. Na, most a "mi Juttánk" nem bukfencezik. Ő egyéniség, ő a háta görbítése helyett erősen homorított, mintha csak szárazon mellúszna. Persze Anne megfordította a tengelye körül, de én sosem fogom elfelejteni, mennyire vicces volt ez, és én mennyire nevettem rajta.
Miska és a csoportja megint nagyon klassz volt. Ők most a temposirkus "cowboy-kid"-jei voltak, és egész hosszú volt a gyakorlatuk. Miska hátrafelé szaltózott többször is, sőt a végén a Rednex legismertebb számára táncoltak is egy másik csoporttal. A teljes műsor kicsit hosszú volt, és persze utána még enni-inni kellett, így egy órával kásőbb volt tegnap a takarodó :)
Utolsó kommentek