Hétfőn kicsit hosszú volt a nap, mert Anne Tamperébe ment, és sok dolgot intézett. (Hétfőn, kedden és szerdán szabadságon volt, csütörtökön itthon dolgozott, mint mindig.) Én mentem Juttáért, és itthon várakoztunk türelmesen a 2 gyerekkel, hogy a hűtőbe kerüljön valami. Meg a pocakunkba.

Mert hogy a vasárnap esti kajahiány nem oldódott meg hétfő reggelre sem, Anne a gyerekekkel lóhalálában távozott, 8 előtt pár perccel, én meg oldjam meg, egyek amit találok. A kutyákkal nem kellett menni sétálni, mert akkor még úgy volt, hogy Luna kedden és szerdán edz majd, esetleg csütörtökön is. De aztán a héten nem edzett egyszer sem. Anne viszont LEHET hogy lőtt végre egyet a 20-i vadász verseny előtt. Láttam töltényeket a konyhában (szerdán talán).

Hétfőn mikor Anne hazajött, mondta, hogy Miska sírva hívta, hogy hol vagyok, mert fáj az oldala (utólag kiderült, beütötte valahová). A gyermek persze nem volt otthon, éppen valahol biciklizett/rollerezett/görkorizott. Mondom: ma -kifejezetten emlékszem- kétszer mondtam el, hogy a húgáért megyek a bölcsibe. Ó, de nagyon sírt, és nagyon fájt neki az oldala, szóval... az anyuka megígérte neki, hogy ma pizzát süt és nézhet egy filmet. Így is lett.

A héten valahogy bénáztunk, jobban, mint az ebben a házban szokás. Jutta ráborította a pizzámra és a dohányzó asztalra az anyja borát. Majd az ölembe akart ülni, de elesett, és megütötte az arccsontját (szintén a dohányzóasztal van még a történetben). A gravitáció és a kis bababőre pedig együtt eme "mokkát" eredményezte:

Életke, úgy néz ki, mintha behúztam volna neki :S Aztán a héten még a tej is kiborult, és Miskát is szemen karmolta Luna, stb... Szóval a hétfő így telt, este megnéztünk valami egeres mesét, leginkább én és Anne, mert Miska nem bírta végigülni a másfél órát.

Kedden délelőtt nyelviskolában voltam, a (szűkebb) csoportomban egy filippínó nő van, ha jól értettem finn férje van, 5 éve él itt, és a nővére Nokiában angol tanár. A másik egy orosz nő, Nina, tizenvalahány éve él itt. Ehhez képest -nem felvágás-, de hármunk közül nekem a legjobb a finnem, meg az angolom is. (Persze a csoportban még van számos más nő, pl. felbukkant egy új török terhes..., és 4-en sokkal, sokkal jobban beszélnek mint én.) Délután meg főleg a gyerekek szobáját csináltuk, Miska ágya egyben van végre (csak a matracra 72 óráig nem lehetett ráfeküdni, és szerintem még egy fél év és pár cm, és nem fog tudni felülni az emeletes ágyán, olyan alacsony a szobája/magas az ágy), és Jutta szobája teljesen elkészült.

A szerda csendesen telt, porszívóztam, mint szoktam és a bútorok karton dobozait próbáltam egyben eltenni "láb alól". Juttával játszottam sokat, az új szobájában. Leginkább azon a szép rózsaszín szőnyegen szoktam feküdni, és alvósat játszani :) A csütörtök is nyugis volt, azon kívül, hogy Miska régi könyves polcát elvittük egy lerakatba hátha három hét alatt megveszi valaki, nem sok minden történt velem. A péntek "végre" normális volt, reggel én keltettem Miskát, és indítottam iskolába, majd a kutyákkal sétáltam, aztán Juttáért mentem biciklivel a bölcsibe. Nem egy nagy szám az au-pair lét errefelé :)

Szombaton reggel elmentünk Tokmanni-ba, így kb. egy hónap után ismét csokihoz jutottam :) Persze magam is elbiciklizhetnék édességért, de nem kell nekem annyira (a kilóimnak :) szóval, jó ez így, ritkán, de akkor megbecsülöm :) Délután kettőre pedig Anne barátnőjének Annemarinak a házába voltunk hivatalosak, Hämeenlinna-ba a kislánya, Josefiina hercegnős szülinapi party-jára. Hát, Josefiina konkrétan azt gondolja, ő Hófehérke, így volt pár sokkoló dolog, de azért bájos délután volt. Még 3 póni is volt a bulin. Meg egy csomó rohangáló, sikoltozó tüllbe öltözött 4 éves. :) Este 8-ra értünk haza,  Jutta totál off volt :)

Vasárnap pedig a szomszéd Milija anyukája hívott meg minket (azt hiszem ő is Anne), egy ruhabemutatóra, ahol természetesen rendelni is lehetett. A svéd Me&I márka egyik képviselője hozta az őszi-téli kollekciót. De, így hogy egy ismerős házában voltunk, és persze a kollekció bemutatása után volt kávé, tea, 5-6 féle süti, a gyereknek keksz, csoki, üdítő, és beszélgettek az anyukák, nagyon kellemes program volt, és nem olyan "vásárolj, vásárolj, vásárolj". Anne rendelt is Miskának és Juttának is ruhákat, meg magának is felsőket.