Ezen a héten ismét élelmezési gondok voltak, nem szeretnék belemenni részletesen, annyit írnék csak, hogy körülbelüli számítások szerint kedd-szerda-csütörtök (a meleg kajáig) kb. 1500 kalóriát vihettem be... avagy Fogyitábor Finland 2013. Nem szándékosan, csak... nem eszek csokit (jó, nem táblányit, egyszerre :), és ha Anne-ra bízom az energia bevitelt, bizony könnyen ráfázhatok :). A kutyákkal meg sétálni kell, a gyerekkel meg haza kell tekerni, stb...

Csütörtökön volt az utolsó edzésem a csapattal, a meccsek, utazás előtt. Valamint az "ünnep" kezdete nekem, mert a család péntek-szombatra elutazott a nagypapához (vasárnap Apák napja ugye :). Ezért is ma, vasárnap megint nincsen semmi étel itthon, mert Anne nem vásárolt előre, aztán meg elfelejtette, hogy vasárnap nem lesznek nyitva a boltok. Csütörtökön Anne még elvitt edzésre, aztán uccu neki, nagypapa háza... Haza edzés után senki nem hozott, így több mint háromnegyed órát gyalogoltam haza, ebből 20 percig az eső is esett rám, és az utcánkban meg az odavezető úton nem volt közvilágítás... Szóval vakon repültem :) De hazataláltam az üres házba, ahol olyan nagy csönd volt egész pénteken, hogy csak na... Sikerült is negyed 10-ig aludnom :)

Nem úgy szombaton. Ugyanis akkor 6:20-kor kint kellett már állnom a megállóban ahol a csapatbusz felvett. Kicsit később, mint 6:20, szóval egy picit izgultam, hogy rossz helyen vagyok/későn álltam ki az út mellé (haha, igen, áthallásos...) és otthagytak. De a következő megállóban, mikor a sorom centerét, Anna-t vettük fel, kiderült, hogy ez nem az az otthagyós banda. Egyébként bal csatár vagyok, Kirsi-vel és Anna-val.

Nem akarnám hosszúra nyújtani ezt a bejegyzést, sajnos mindkét meccsünkön kikaptunk 4-2-re (igen, mindkettőn ez lett az eredmény :) DE: a második meccs első gólját én lőttem :) Juppppiii, szép kis belépő. (És a 4 gólból hármat a mi sorunk csinált.) Egyébként végtelenül élveztem a játékot, olyannyira, hogy az egyik szabadütést úgy végezték el a csapattársaim, hogy én még csak a posztomra kocogtam, és nagyon örültem magamnak, hogy megint pályán vagyok (kb. aznap tizenötödszörre :), és nem figyeltem, hogy felém jön a labda :) Mindenki megdícsért, mindenki bátorított, sőt, egy olyan mondat is elhangzott, hogy több kéne belőlem :) Hát, ezt azért -lehet- túlzás lenne állítani :) :)

Az utazás sem volt olyan vészes, azt hittem nehezebben viselem majd, sőt, hazafelé egy doboz Budapest nevű csokit is sikerült beszereznem, amit csak karácsony közeledtével tesznek a boltok polcaira. Nem tudom mennyire finom vagy nem, nem kóstoltam meg. És ha már csoki, anyukámnak meg kell köszönnöm, hogy ismét nem csak egy darab papír jött (amit kértem), hanem némi kedvenc édesség is. Ebben az országban van olyan, hogy karkkipäivä - cukornap, a diákszótáram szerint: "A hétnek meghatározott napja, amikor a gyerek édességet fogyaszthat." Tapasztalatom szerint ez szombat. DE: csalnak a kis krambók. Ugyanis a suliból hazafelé útba esik a SIWA, amely egy épületben van a postával. Pénteken, mikor anya küldeményét átvettem, a 8 éves szomszéd Simo éppen fizetett. Meg is várt, és együtt sétáltunk haza az esőben. Ő csokit és gömb nyalókát evett, én a kedvenc kekszem :)