Igen, tudom, elég tróger vagyok, keveset írok. Ennek több oka van. 1.) anyukám, nővérem, és anya barátnője jelenleg Tamperében vannak. 2.) a WhatsApp applikációval a legtöbb (Dia, Anikó, léccciii :) számomra fontos emberrel tudom tartani a kapcsolatot hangüzenetben, és ez elég kényelmes, mert én lusta vagyok, mint a dög :) 3.) szép őszi idő az van, de a fokok nem "brillíroznak", egészen pontosan az éjjel mínusz volt, és reggel is csak ketten bírtak lenni a hőmérőn... a hidegben meg lassul lustul az ember ugye :)
Múlt héten csütörtökön Eszterrel találkoztam, és kávéztunk meg sütiztünk a tamperei koskikeskusban :). Elég jól elröhögcséltünk :) Aztán Lorenánál jártunk, aki ugye mexikói, az ő haját vágta le Eszter, meg egy 10 hónapos kisbabának is, aki argentín, és iszonyúúú cuuukiiii. Kaptunk finom ebédet, kávét, és persze megint nagyon jó hangulat volt. Pláne miután Lorena férje Harri hazaért... ő nagyon jó fej. A program végén el is vitt minket a belvárosba (odafelé 2,5 EUR-ért a 18-as busz teljes hosszán végigmentünk, mert úgy kell menni hozzájuk :), és a kocsiban még táncoltunk is, nagyon vicces volt.
(A sziámi ikrem és én, ébredés után :) A remek csütörtök után egy klassz péntek jött, Juttával, ugyanis Luna elment a gazdájával vadászversenyre. Annyi volt csak a bibi, hogy hajnal 5-kor én is felébredtem, mikor indultak... szóval kicsit hosszú volt a nap :) Amúgy a 30 fős kutyacsapatból csak kettő jutott a vasárnapi döntőbe, Anne szerint a bíró nagyon szigorú volt, és hímszoviniszta. Mert amúgy a fele tovább szokott menni, és mindig, mikor fut egy kutya a többiek meghallgatják a bíró mit mond róla, még akkor is, ha nem az ő kutyájuk futott. Na, most itt mindenki lelépett a saját kutyájával a "fejmosás után"... Szóval sajnos nem igazán sikerült jól a kutyakutya első versenye.
Szombaton voltam egy másodosztályú Ilves floorball meccsen, hááát... nem volt rossz, de a hazai csapat eléggé kikapott, talán 9 góllal. Aztán a családommal találkoztam, mert mint már említettem, éppen itt vannak :) Elfoglalták a szállást, vacsoráztak, bevásároltunk, aztán én buszoztam is vissza Hämeenkyrö-be. Vasárnap is velük voltam, csavarogtunk Tamperében, néha eláztunk, de azért klassz nap volt. Hétfőn ők jöttek ki megnézni hol lakok, mit csinálok. A kutyákkal mentem eléjük, anya barátnője azt mondta Lunára, ez nem kutya egy egy kengurunyúl, vagy nyúlkenguru, már nem emlékszem. Mondtam, hát, ja, nehéz az életem :)
Kedden nyelvórán voltam, amiről semmi új, vagy extra hírem nincs, de utána voltam S-Market-ben, ahol hétfőn láttam 2 olyan múminos bögrét, ami nekem még nem volt, így kedden meg is vettem őket :) Összesen 25 darab van már, bár 5 ebből Budapesten van. Csudálatosan szépek, íme:
(De még van pár a Prisma-ban, ami nekem nincs.) No, aztán jött a hét eddigi fénypontja, Miskának tengerimalacokat vettünk. Mert pénteken névnapja lesz. És már amúgy is meg lett neki ígérve. Ebéd után (kb. 17 körül...) elindultunk, sikerült is kb. 21-re hazaérnünk. Voltunk két kereskedésben is, és végül az elsőbe vissza is mentünk, mert onnan hoztunk állatokat. Anne azt mondta, a rövid szőrűt preferálja, ehhez képest, két "hajasunk" van, tessék:
Igen, ez kettő, bár még nagyon félénkek szegénykék. A fehér elvileg Juttáé, annak nem tudom mi a neve, a barna-fekete Miskáé, ő a Nopea (Gyors) nevet kapta a keresztségben. A család mondjuk arról nem tud, hogy az én közvetlen közelembe rágcsálót telepíteni nem túl szerencsés (baráti kör nem röhög...), ugyanis a törpehörcsögökre nagyon rosszul hatok. Konkrétan öngyik lesznek, vagy egymást eszik meg, most meglátjuk a tengerimalackák hogy bírják. Miska amúgy nagyon nehezen választott. Közben én pl. beleszerettem megint a dzsungáriai törpehörcsékbe (by Virág) és elhatároztam, ha itt maradok, lesznek megint. Láttam is szuper, jól felszerelt ketreceket, 100 euro körül. No, igen az anyagiak. Vettük két állatot, ketrecet, forgácsot alájuk, füvet, kisházat, 2 tálkát (minek kettő, nem tudom :) vitamint, száraz kaját, szőrkefét, mászókát, itatót, szárított valamit (piros, nem tudom mi az, valami gyümölcs lehet), rágóbotot, nyalósót (azt hiszem), meg még ki tudja. A végösszeg 340 euro volt. Meg az apró...
Utolsó kommentek