Csütörtökön volt az első óránk a Sampolában. Én kíváncsian vártam milyen banda verődik össze ezúttal, Lorena és Eszter jön, azt tudtam, szóval jónak jó lesz, de ugye új tanárt is kapunk. Persze a már fent említett hölgyek összejöttek egy kis óra előtti viháncolásra, szóval majdnem el is késtünk :)

Az új tanárunk Sanna, hogy is mondjam... teljesen más, mint Mervi. Fiatalabb is (bár a finnek kicsit kortalanok, sosem tudhatod ki mennyi idős :), de leginkább pörgősebb és nem is tudom... katonásabb. Már maga a hangja és beszédstílusa is... a fél csoportot elküldte. Ezzel kezdődött. Így most kilencen vagyunk, Eszter és én Magyarországról, Lorena Mexikóból, Alba Spanyolországból (júniusig au-pair Vesilahti-ban), Christin Németországból (szintén au-pair), Hadisa Afganisztánból, Selene Olaszországból, Ling Ling Kínából, és van még egy néni, aki orosz-finn... Olyan névvel amit képtelen vagyok megtanulni.

Egyébként Ling Ling és Hadisa a két "állva maradt" ázsiai. Ugyanis Sanna elküldött egy Hadisához hasonló nőt, aki a lányával jött. A lány folyékonyan beszélt finnül, és az anyuka sem kezdő, így őket átirányította egy másik tanfolyamra, ami nem ennyire alap. Két vagy három kínai/japán/vietnámi is kiesett, velük az volt a baj, hogy babával jöttek az meg egy másik tanfolyam. Valamint egy (tippre) filippínó nő elment a nem annyira kezdő kurzusra. A szelekció az alapján zajlott le, hogy Sanna végigkérdezte ki mennyire tud finnül, hol tanult és mennyi ideig. A német lányt is majdnem elküldte. Igazából úgy tűnik Ling Ling és Selene lesz a szűk keresztmetszet, mert ők tudnak a legkevesebbet finnül, valamint Selene angolul sem beszél. (Ő itt tanul állítólag. Gondolom a tamperei egyetemen valamit.)

A számokat vettük az óra első felében, meg a bemutatkozást, mi a neved, honnan jöttél, mi a címed, mi a telefonszámod, stb. Christin nem bírta a szünetig, így elkezdett enni dél körül, ami szerintem iszonyú nagy bunkóság, hacsak nem cukorbeteg, amit nem gondolok. Csak azért zavart ennyire, mert velem szemben ült, és mi voltunk a tanári asztalhoz két legközelebbi ember. Aztán volt még szó a magánhangzó harmóniáról, óráról (mennyi az idő, és hogyan fejezzük ki azt amit az órán látunk), és napokról, meg a melléknevekről.

Az egyik csúcspont volt, mikor Sanna a magánhagzó harmóniát magyarázta... hú, elég jól nyomja, pörgős, egyszerű, nekem bejön nagyon ahogy magyaráz. És pont ahol az egész csoport álla leesett, mikor valami szó fölé odarajzolta a kínai megfelelőjét... és kérdezi Ling Ling-et (aki csak hátul pillog, szegény...), hogy ez segít neked? És onnantól kezdve a legtöbb szót le is rajzolta kínaiul... kéééész...

Óra után még egy kicsit kávéztunk és csacsogtunk, Lorena megvárta a pálinkát (köszi Teca :), behúztuk a bandába Alba-t, akinek azt hiszem nagyon bejön a társaságunk (Lorena, Eszter, én). Feltette a kérdést, mit keresünk itt, mikor mi beszélünk finnül (Eszter meg én... Alba szerint... szerintem megértjük, de azért ránkfér a tanulás :), mondtam neki, ez nekünk inkább olyan társasági élet, nem csak a nyelvóra :) Szóval jó lesz ez a félév is, bár gondolom jönnek-mennek majd az emberek, ahogy az már egy ingyenes nyelvtanfolyamon lenni szokott.