Hát, igen a második nap időjárása nem volt annyira kedvező, mint az első, de lássuk sorban, mi történt azután, hogy a szombati napon délután 5 körül visszaértünk a szállásra. Először is: megérkeztek a szomszédaink, mert a kis faházunk, amúgy "iker" volt, az ajtónk mellett nyílt a 4-es ház ajtaja. 4 férfi volt a ház előtt, 2 nagy autóval, de nekem nem nagyon köszönt senki, szóval nem lettünk öribarik.
Természetesen ők is angol meg ír szetterekkel voltak, de az ír az öreg volt és dagi :) Egyébként cukin nézett ki, csak az én szememnek furcsa volt, mert a mi két állatunk majdnem olyan vékony, mint 2 versenyagár. Anikó mondta is, mikor itt volt, hogy ölíg sovánkák. Mondtam, hát a gazdájuk állatorvos, csak tudja mi kell nekik. Amúgy Johanna a potyautasunk is szerelmes lett Lunába, és akar egy kis pentu-t, ha Luna befejezi a vadászást, és inkább sokszorosítja a gazdája :)
Vacsorára jégkrémet ettünk, meg... semmi mást, azt hiszem. Anne és Johanna elmentek a madarakat megnézni, megszagoltatni a kutyákkal, de a túra kicsit hosszabbra nyúlt az ígért 20 percnél, így Jutta "megint rámmaradt", kicsit egymás agyára mentünk már (mert az au-pair élete nemcsak játék és mese, akárcsak a törpöké...), hisztizett is nekem rendesen. Semmi nem volt jó, csak az, ha a taknyátnyálát a vállamba törölhette. Amint letettem azonnal üvöltött. Jó móka volt, na, mit szépítsem... De, mikor megjött az anyja, arra bezzegmosolygott. Anne meg a gyerek kezébe nyomott egy fél sajtos kenyeret, aztán megint elment (tejért a babának), szóval vajjal is meg lettem kenve, csudijó volt.
Miután Jutta nagy nehezen elaludt, mi boroztunk Anne-val. Ami a fáradsági faktorral együtt komoly pityókás állapotot eredményezett, de mivel minden finn iszik péntek és szombat este, nem lógtunk ki a sorból. A szomszéd férfiak is csak későn kerültek elő, ráadásul ők a szaunában ittak (mert miért apróznák el...), szóval az egyik alig bírt menni (a kutyájával az egészségügyi sétára :), de azt mondta ő nem részeg, csak van egy kis gerinc problémája, mondtam neki, semmi baj, gyógytornász vagyok, tudom, látom... AHA, perszeeee... :D
A második reggel Luna ugatása mellett Jutta hablatyolása volt a másik hang amire keltem, szintén 7 körül. Kint olyan köd volt, hogy láttam a vizet a levegőben. Komolyan. Nekem még ilyen élményen nem volt. És nem a bor hatása ez, meg nem attól láttam "rosszul", hogy a baba felhúzta a sárga gumicsizmáját meg a rózsaszín sapkáját, és pizsamában kirángatott a szabadba, nem. Egész reggel láttam a ködöt.
Reggeliztünk, valaki megette a puuro alapanyagunkat, amúgy..., és ezúttal semmi nem tört el (előző reggel Jutta át akart mászni az asztalon az anyja ölébe az enyémből, ahogy itthon is szokott, csak útban volt az anyja kávéscsészéje, ami "leverődött" és eltört...) Szintén 9-kor volt az indulás, megint olyan rohamtempóban, mint szombaton, én éppen Juttát tettem tisztába, nagydolog után, mikor jött az anyja rohanva, hogy indulunk... Mondom, jó, de Jutta alul semmiben van, és különben is, indokoltnak érzem, miért vagyok én a félmeztelen gyerekkel még a faházban az autó helyett. Szóval 1-0 nekem.
Ezúttal egy "vadászabb" kinézetű vezetőnk volt, morcos, katona/kommandós fejjel, de mikor mosolygott, nagyon kedves volt az arca. A magyarul (is) beszélő bácsi is a mi csoportunkba került, szóval hallottam pár magyar szót, pl. fogoly. Ezúttal kis csoportunk volt, 3 ír, és 3 angol szetter. De az egyik ír szombatról "maradt ránk". velünk, és egy harapós kutya volt, aki mezőn futás helyett a másik, vele futó kutyit harapdálta, micsoda neveletlen eb.
Hideg is volt, köd is volt, Juttára rá is adtam az overállját, magamon meg nyakig húztam mindent, és kapucnit is vettem a fejemre. Így figyeltem a babát, meg a tarlón rohangáló kutyákat, és a karlengető gazdikat. Az egyik angol szetter fogott egy janis-t, igazi vadászkutya, na :) A gazdája nagyon büszke volt :) Luna-ra meg azt mondta a vezetőnk, hogy dangerous talent, nagyon jó az orra, de annyira ég benne a vadászat vágya, hogy ha nem gyakorol eleget, akkor nem fog leülni, hanem lelöveti magát :) Szóval Anne-nak sokat kell edzeni vele.
Ugyaott ettünk ahol szombaton, Jutta már előtte kidőlt a kocsiban, az anyja az alélt kislányt bevitte ugyan az étterembe, de Jutta egész végig aludt egy ülőkén :) Majd ugyanúgy tovább a kocsiban. Délután mindenki együtt gyakorlatozott, és szerencsére a nap kisütött, szóval nem kellett már fagyoskodni. Jutta sokáig aludt, így én végre olvashattam a szokásos "kocsiba be-megyünk-megállunk-kocsiból ki-Luna fut-kocsiba be..." stb. részek alatt.
Négy óra körül végeztünk, és hazafelé vettük az irányt. Persze megálltunk fagyit enni, és Anne vásárolt pár Pentik terméket. Finn desing, itt is gyártják. Itthon semmi étel nem volt (még hétfő délután sem, csak estére...), szóval nem nagyon vacsoráztunk. Viszont mindenki hamar kidőlt a fáradságtól.
Utolsó kommentek