Múmin-völgy

Vagyis a szabadtéri színház. Mert hogy a születésnapomra színházjegyet kaptam Anne-tól, szóval ezzel a beszámolóval még tartozom, bármennyire is Budapesten ülök a 200 fokban. Napokig ment a hezitálás, hogy mi legyen, mert Jutta elkapta a szembajom, volt magas láza is. Sőt, 27-én reggel, mikor leértem az étkezőbe egy kis muminos doboz várt egy pen drive-val, rajta fotókkal a családról, születésnapi ajándék gyanánt.

Mindenkinek nagyon köszönöm a "jobbulást"-os leveleket, sms-eket, az aggódást... Igazából minden úgy van, ahogy az orvos mondta :S Rosszabbodott még kicsit szombat-vasárnapig, aztán azóta nagyon nagyon lassan kicsit jobb. De mivel az egész egy felső légúti fertőzéssel indult, a torkom is nagyon fájt pár napot, meg a fejem is, és az orrom is folyik, nem nagyon de már azért ki tudnék húzni a listámról ezt-azt... 2 napja a fény és a "nézés" zavar a legjobban, vagy inkább nem esik jól. Egész nap tudnék becsukott szemmel lenni :)

Jutta szegényem csak elkapta tőlem, mondjuk nem csodálkozom, moshatom én a kezem, meg fertőtleníthetem, ha a kobakunkat állandóan összedugjuk. Anne ügyeletes volt csütörtök délutántól kedden reggel 8-ig, így elég sokat voltunk kettesben, és persze már mikor megérkeztem elkaphatta. Hétfő reggelre piros lett a bal szeme. Szerencsére nem dagadt be neki, és nem ragad össze, de azért nem szép szegény kisbaba. Mára mindkettő piros neki, és magas láza is van. Olyan kis elesett. Remélem a bátyjára nem ragasztja rá, meg az anyukájára, és mikor visszajövök nem kezdjük előről a kört.

Kedden jött egy képelap anyucikámtól a születésnapomra, meg 2 levél a tamperei kórházból a vizsgálatokról amikben részesültem+diagnózis.

Míg el nem felejtem, az első diagnózis ruusu volt, ami egy bőrbetegség, de nem annyira rémes a kép, nyissátok meg nyugodtan a (wiki)linket. Szóval a kedves Johanna dokornő visszarendelt csütörtök délre, és mi meg is jelentünk, egy álmos Juttával és 2 kutyival (a kocsiban), mert Anne 16 órától kedden reggel 8-ig ügyeletben lesz/van. Ami ugye főképpen telefonokat jelent, esethez keveset hívják ki. (Este volt egy tehénnél, miután hazaértünk... 21-kor.)

A jó és a rossz hír, hogy ez az ország nem hagy engem történések, benneteket meg olvasnivaló nélkül... Másfél napos rendelői és kórházi túrán vagyok túl, sok tapasztalatom van és fél szemem, de előbb arról, hogy Luna nemcsak hogy nagylány már, hanem suliba is jár.

Az utolsó hét májusban elég gyorsan eltelt, de megpróbálok írni róla. Pl. befejeztük a kerítést, azaz Mads (igen, azt hiszem ez a végső variáció Taina dán férjének nevére, aki ugye Seni és Simo apukája is) fejezte be. Anne asszisztált hozzá, egyszer kisruhában, egyszer tenisz(!!!)szoknyában, no, de láttunk ennél már meglepőbbet is tőle/nála.

Bevallom, szoktam blöffölni. Vizsgán, barátságban, munkában... leckével. Nem mintha ezen a tanfolyamon bármi kötelező lett volna, és Feró óta tudjuk: "magadnak tanulsz nem nekem tanulsz...", de: mára nem volt készen a leckém, pedig igazából lett volna időm rá. Olyan 75% volt meg. Az órán aztán ki sem nyitottuk sem a tankönyvet, sem a munkafüzetet. :)

Reggel 7 körül ébredtem, de mivel tudtam, hogy csak 9-kor reggelizünk (Miska ébredésére várni kelllett, de tudtuk előre hogy ez lesz) az ágyamban kómáztam 9-ig. Rajzfilmeket néztem, csak mint Szentendrén anno, Dora the explorer, és Diego :) A reggeli a szokásos "mindenki azt vesz amit akar és annyit" típusú volt (igen, tudom, svédasztal a neve, de ilyet nem írok le Finnországban, lehet ők nem is így hívják :). Amitől én első alkalommal sokkot kaptam, mikor sok magyarral együtt reggeliztem így, és ennek a mai napig a hatása alatt vagyok :S Nem nagyon szeretem ezt a fajta reggelizést, vagy nem a legforgalmasabb órákban.

Egy nagyon klassz hétvégén vagyunk túl, eddig sem volt semmi bajom ezzel az országgal, és az ittléttel, egyetlen napon sem bántam meg, hogy eljöttem, de most "ismét" nagyon szeretek itt lenni :) Persze ez többnyire is igaz, csak, hát itt is hétköznapok vannak, amibe bele lehet szürkülni. De ez a kirándulás most "feldobta a bulit". Szombaton reggel felkerekedtünk, ezúttal az első buszmegállónál nyomtunk egy satut (1-1,5 km a háztól), és Anne ellenőrizte van-e nála pénztárca. Időben. És volt.

Friss hír, hogy Anne-vel sikeresen megint félreértettük egymást, és most szombaton és vasárnap Helsinkiben leszek a családdal :) Nagyon vicces volt... ahogy mondta, hogy de... Helsinki... mondtam, de a következő szombat az már június 1, megyek haza, visz a repülőm :) Erre előkapta a naptárat, és lőn :) Ez a szombat nem a jövő szombat...

És máris lelőném a cím poénját, NEM a mökki party-n hánytak nyakba, hanem Jutta, hétfőn délután. És csak azt hittem. Csuklott szegény, és éppen a vállamon feküdt, nem tudtam mi van, meg nagyon nyűgös is volt... De, hamar tisztáztuk, és nem is üvöltött nagyon :) És nem is hányt le. "Ez a szerelem, igen, igen, igen" :)

"Több nap, mint kolbász", tartja a mondás, és elvileg azt jelenti, hogy oszd be amid van, takarékoskodj. Esetemben ez úgy hangzik, kevesebb nap, mint kolbász, mert valahogy semmire sincs időm :) Persze lehet, hogy ez összefügg azzal, hogy új (egy régi) sorozat nézésbe fogtam, ami elveszi minden mástól az időt :) Gyarló vagyok, belátom :) Persze ti sem halmoztok el a hírekkel, levelekkel, szóval legyen 1-1 :)

Úgy érzem a 2/hét posztszámot kellene tartanom, szóval próbálok írni valamiről :) Múlt héten sokat gyerekeztünk, Simo és Senni is sokat volt nálunk, velünk. Vasárnap arra a játszótérre mentünk, ahol már voltunk csütörtökön is. Én mondjuk főleg olvastam, Tove Jansson: Múminbocs és az üstökös. A könyv saját leírását ne is olvassátok, nagyon béna, és egyenesen bosszant, hogy a Micimackó vonalat próbálja meglovagolni, aki írta. De az alatta lévő kommentek egész helyesek, azt ajánlom.

Még minden egyéb előtt: itt is köszönteném "Aki"-t, Helsinkiből, bibibi, van egy olvasóm, aki a fővárosban él, és őt is Aki-nak szólítják, és írt nekem e-mailt :) Ma "csak" a kutyákkal voltam sétálni, de hát ugye az mindig egy tortúra :) Megfigyeltem, Luna az 5 km alatt szerintem 15-öt "fut", ugyanis, az csak egy dolog, hogy felugrál és előre, percenként körbefutja Rumbát is. A séta végére állandóan megbánom, hogy nekiindultam :)

Egy újabb ünnepre ébredtünk, ma, május 9, az Európa-nap, és helatorstai is van :) Aki nem tudná: "Az Európa-nap (május 9.) az európai béke és egysége ünnepe. Ezen a napon a történelmi jelentőségű „Schuman-nyilatkozat” évfordulóját ünnepeljük. Robert Schuman, francia külügyminiszter 1950. május 9-én Párizsban új politikai és gazdasági együttműködést vázolt fel Európa számára, amely révén a kontinens országai közötti háború elképzelhetetlenné válna."

Halomra dobálva a dolgok amiket itt látok, tapasztalok. Miközben angolul, finn felirattal nézem az Alkonyat trilógia első részét (sosem tetszett Edward, én Jacob párti vagyok), mert aki elfelejtette volna, annak írom megint: a gyerekfilmek kivételével minden eredeti nyelven megy, finn felirattal. Ezek 90 %-a angol nyelvű/amerikai ugye (C.S.I sorozatok, Grace klinika, stb.), ami azt gondolom igen hasznos ahhoz, hogy a lakosság idegen nyelven tanuljon.

Főleg a hoki VB :) Mert ahogyan vártam és képzeltem, ez itt közügy. Tegnap a floorballozás előtt a tűzoltók is megvitatták az eddigi két meccset. Egy-egy gólt be is mutattak, hogyan lőtte a válogatott. Pedig egy ember kivételével senki nem jégkorongozott a tűzoltók közül.

"Már" haza is jöttünk a síelésből, úgyhogy ismét a szobám áldott magányában írom e sorokat. (Még mindig) tudom, én vállaltam, az au-pair-kedést és a síelésre menést is, de jó itthon végre :) A nyaralás fárasztóbb volt, mint itt lenni :) Anne meg is jegyezte, hogy köszöni a rugalmasságom, és hogy mennyit tudott síelni, én meg többet "dolgoztam" mint otthon. Evvan.

A második teljes nap Levi-ben. Mert hogy pénteken utaztunk (és törtem el az e-book olvasóm, sajnos), a szombat felét megírtam tegnap. Eddig úgy néz ki, hogy a napi program a következő: felkelünk valamikor, reggeli, én itthon maradok Juttával, Anne és Miska síel, ebédelünk együtt (Jutta hamarabb eszik), kisbaba alszik, Anne és Miska síel, eszünk, vagy csinálunk valamit (nézzük, hogy Miska ugrat a sípályán, bowlingozunk), Miska dvd-zik, alvás. Kb. ennyi. Nyilván vargabetűkkel :)

Hanem Lappföld, Levi. De ha már kutya: Luna és Rumba a héten kutyamegőrzőben van, csütörtök délután hagyták el a főhadiszállást. Anne még a játékaikat is becsomagolta nekik, meg a takarókat, nem mintha nem olyan helyre mennének, ahol minden van. Csendes lett a ház nélkülük (és ezalatt Lunát értem természetesen), és pénteken reggel sem ugrált rám senki, mikor lementem reggel az emeletről (és ezalatt is Lunát értem természetesen :).

(És ünnepeljétek a 100. bejegyzést :)  Csütörtök délután tulajdonképpen nagyon sok cuki kis emberke csinált mindenféle tornaszerű dolgot. Azért írom, hogy tornaszerű, mert ugyan a 3-4 évesek kezdték a műsort, de az első órában azon gondolkodtam, hogy most kb. megtapsoljuk a gyerekeket, mert körbesétálnak, meg néha fölmásznak valamire.

"Hova harapok most beléd titokban?" Hát, kéremszépen Jutta a bal vállamba, de úgy igazából (fáj is a helye), mert már annyira szeret. Nagyjából csak akkor eszik, ha én etetem (pedig tud már egyedül is), és úgy lóg a nyakamon, mint egy igazi csimpamajom. Ez csak a mi családunkban létező, de a csimpimajom rokona... itt egy iszonyú vicces videó, mindenki nézze meg :)

Leginkább próbálom megemészteni az elfogyasztott sokféle és mennyiségre is sok kaját :) :S Nem haldoklom, de azért nagyon jól sem vagyok :) Egyébként további jó hír, hogy egy tamperei bringatúra is szerveződik a "lányokkal", május végére. És Viola is előkerült, bejelölt a FB-on, kicsit először nem tudtam ki az a sok kínai írásjel, de most már jó :)

Igen, köszönöm a kérdést, most kezdem el számozni a bejegyzéseket, mert mindjárt 100 :) No, amit nem írtam meg tegnap, és annyira nem is érdekes, az a gulyás főzése. Ott indult, hogy nem volt elég nagy lábos, így 2 külön edényben, két körben főztem.

Akkor íme, hölgyeim és uraim, a képek, nem én csináltam, hanem Krisztina, és Jossie :) Az első kép címe: Na, Eszter, mit gondolsz, jól fest a gulyásom?

Fellendülőben van a szociális életem, május 18-ára egy mökkibe vagyok hivatalos a tűzoltókkal, csütörtökön pedig, az utolsó tamperei órám után Loren-nel a mexikói csoporttársammal, és Eszterrel leszek egész délután. Valamint juppiiii, mert Anikó jön ide július végén :)

4-es és 14-es, szeretem :) szóval ma írok posztot. A család úgyis elment az uimahalli-ba, ja, lehet fürdő is, de leginkább uszoda. Mióta + fok van napközben, nem sokat vagyunk a házban, de ha igen, akkor itt bandázik Simpu (vagy Simo) és a bal szomszéd Milija (az ázsiai kislány). Ma is így volt.