Vagyis a szabadtéri színház. Mert hogy a születésnapomra színházjegyet kaptam Anne-tól, szóval ezzel a beszámolóval még tartozom, bármennyire is Budapesten ülök a 200 fokban. Napokig ment a hezitálás, hogy mi legyen, mert Jutta elkapta a szembajom, volt magas láza is. Sőt, 27-én reggel, mikor leértem az étkezőbe egy kis muminos doboz várt egy pen drive-val, rajta fotókkal a családról, születésnapi ajándék gyanánt.
Aztán délutánra mégis hívtunk egy baby sitter-t (hogy az anyuka és az au-pair színházba mehessen - ez szerintem tréfás :) és este hatra a szakadó esőben beautóztunk Tamperébe a Pyynikin kesäteatteri-be. (Itt van angolul némi infó róla) A darab címe Pitkä kuuma kesä '85, ami hosszú forró nyarat jelent, és Anne szerint valami finn pop-rock zenész dalaiból van egy történet kerekítve, aki Tamperében élt, de alkoholista volt és korán halt (mint a mosónők). Szóval olyasmi, mint a Mamma Mia. Sokat a szövegekből nem értettem, de egész jól szórakoztam. Tessék, a nyitódal a darab címével:
Itt vannak még képek. Megérkeztünk, éppen csak esett, de esett. Megláttam a nézőteret meg a fapadokat, és a kb. 5 nm-es színpadot, meg a földet, minden deszkázás vagy beton nélkül... hát, gondoltam, jó gagyi... De, legalább a nézőtér fedett, és nem fogok megázni. Aha, nem áztam volna, ha nem a sor szélén lett volna a helyünk. Így kicsit "bevert" rám az eső. Vissza is vettem az esőkabátom. De, mikor elkezdődött az előadás feljebb tudtunk ülni egy sorral, és akkor már nem áztam.
Aztán begurult egy szakadt régi járgány, autentikus, hiszen '85-ben játszódik a történet. És... elkezdett forogni a nézőtér körbe a kocsi ahogy haladt... aha, nem is olyan gagyi... Elég klassz volt, ahogy a (hely)színek a nézőtér forgatásával változtak :) És a "bejárattal" szembeni oldalon tó, meg gyönyörű kilátás. Szép volt na :) A színészek és a darab a környezet minden részét kihasználták, a fákat, a bokrokat, a földet...
Valamint egy amerikai popsztárt játszó színész az egyik jelenetben egy szál zokniban (a nemiszervén) és egy gitárban játszott. Csupasz fenék is volt tehát. És ugyanez a művész az egyik pocsolyába is belefeküdt később. A második felvonás alatt végig szakadt az eső, de a színészek mintha észre sem vették volna. Minden tiszteletem, mégha hozzá is vannak szokva.
Még valami fontos: a hazaút előtt szombaton jártam a mumin shop-ban, Tamperében a főkönyvtár alatt. Nem estem hanyatt, de azért sok klassz muminos cuccuk van :)
Utolsó kommentek