A jó és a rossz hír, hogy ez az ország nem hagy engem történések, benneteket meg olvasnivaló nélkül... Másfél napos rendelői és kórházi túrán vagyok túl, sok tapasztalatom van és fél szemem, de előbb arról, hogy Luna nemcsak hogy nagylány már, hanem suliba is jár.
Bár, nem túl szorgalmas, de ez nem az ő hibája. 5 alkalommal jár az eblány isibe (minden szerdán 3/4-1 órányi időtartam), ebből az elsőt nyaralás miatt ki is hagyta. A másodikat részletekben volt alkalmam megtekinteni. És hallottam, hogy napi 20 percet kellene gyakorolnia, vagyis neki, Anne-val. A mezőn ahol az iskola van annyi a szúnyog, hogy nem mertem egy helyben maradni, inkább sétáltam Juttával. Vagyis toltam a kis popsiját :) Ikaalinen csodaszép és bájos kis város (kb. 10 km Hämeenkyrö-től), de írok majd róla, mert nemcsak szerdán, másnap is mennünk kellett.
És ezzel át is térnék magamra, és a "rémtörténetemre". Szombaton érkeztem vissza, egy már múló megfázással, nem voltam 100%-os, olyan 80-at mondanék. A gépen nagyon megfájdult a bal fülem, de hazafelé a kocsiban elmúlt. Vasárnap reggelre bedgadt a bal szemem, még nem volt rémes, de nem is volt vicces. Vasárnap délelőtt még itt volt Miska (mert amúgy most 3 hétig az apukájával van), és a nedves és hideg kertben játszottunk vagy 2 órát, én okosan az elején cipő nélkül... Hétfő reggelre rosszabb is lett a szemem, meg az orrfolyásom is "visszadurvult".
(de az "új" szemöldököm csudálatosszíp:) Ismét nagyon okosan, mert szuperhős vagyok, nem vagyok beteg... szerda reggelre mondtam, hogy, na most már el kellene mennem dokihoz. Anne már hétfőn és kedden is javasolta, de én gondoltam elmúlik... Szerdán napközben írtam Áginak és Attisnak, hogy szerezzek pár infot a finn egészségügyről, mi mennyibe kerül, hogyan zajlik. Aztán este 18 (és a kutyaiskola:) után elmentünk az ikaalineni ambulanciára, ahonnan 21 óra 36-kor sikerült távozni. Meglepő módon csak egy doktornő volt a rendelőben (mármint a szobában magában), és még egy asszisztens kint a felvételi pultnál. De a recepteket, "zárójelentéseket" a doktornő írta egyedül. És azért kellett ennyit várni, mert valakinek a kezét varrta 8 öltéssel. És aztán még két beteg volt előttem.
Mikor megérkeztünk kicsit aggódtam, ugyan tudtam, hogy "jobb" országban vagyok, mint otthon, de a rendelő környékén éppen a parkolót építik, mintha bomba robbant volna, kráterek, munkagépek, de sehol egy ember (este 6 órakor ugye nyilván), és az épület olyan "szocnak" tűnt. De ahogy az ajtó közelébe értünk, és az magától nyílt, megnyugodtam. Meg a ténytől is, hogy nem kell fizetnem, "csak" vizitdíjat, ami kerekítve 14 euro. És 2 héten belül kell utalnom...A4-es számlát kaptam róla. Itt semmi feketézés nincs. És azért ingyenes az ellátásom, mert legalább 2 évig itt vagyok/leszek. (Au-pair szerződésem van róla, és ezeket a beszélgetéseket mind Anne intézte a felvételi pultnál.)
Mindenki tudja, vagy el tudja képzelni otthon mi "jár" az SzTK-kban, egészségházakban, kórházakban azért a pénzért amit minden hónapban a fizuból vonnak. Nem összehasonlítani akarok, mesélek. Szeretek otthon lenni, de mint gyógytornász hallgató, aki kicsit belülről is látta a magyar egészségügyet-mondom: otthon nem olyan "klassz" betegnek lenni.
Szóval, hosszan várakoztunk. De mikor bementünk (mert Anne jött velem, Juttával) a doktornő kérdezte hogy beszéljünk-e angolul, szóval Anne-ra nem volt szükség, mint tolmács, csak mint olyan, aki látta a "fejem" az elmúlt 4 és fél napban. A doktornő fiatal (és ismét egy kifejezetten szép finn nő) de nagyon alapos. Kikérdezett mindenről, és mindent türelmesen odafigyelve végighallgatott. Azt hiszem még az orrváladékomról is beszéltem, meg a színéről, szóval olyan igazi "dokirémálom" voltam, aki mindent "kitálal"...
De, ő is nagyon sokat kérdezett. Mindenről. Kérte, hogy kopogtassam meg az arcüregem alját, előrehajolva (hogy nem az a baj, mármint arcüreg gyulladás, de olyanom egyszer volt, szóval magamtól is tudtam:), belenézett mindkét fülembe és szemembe. Majd azt mondta, csinálunk vérvételt. Nofene... ez kb. 5 perc volt, csak az ujjamból vettek vért, egy közepesen nagy tűbe, meg egy lapkára, szóval nem ampullákba, sokat/többet. Ennek az eredménye az lett, hogy nincs lázam, meg egész testre kiterjedő gyulladás, mert a fehérvérsejt számom nem emelkedett. Alaposan tájékoztatva is lettem tehát. Felírt 2 heti antibiotikumot, és 2 darabot a kezembe is nyomott, mert már nem volt nyitva patika. És kérte hogy másnap menjek vissza, hogy lássuk hogy vagyok, meg további tesztekre.
Eddig az első mese, most mennem kell "babázni", igyekszem ma leírni a többit is.
Utolsó kommentek