Az általam nagyon kedvelt "Micsoda csapat" filmből van a poszt címe :) De igaz. Ugyanis vasárnap végre végig tudtam edzeni a helyi Kikunat nevű csapat edzését, sőt, utána még a tűzoltókkal is játszottam egy és negyed órát, csere nélkül :) De ami ennél érdekesebb, az az, hogy a női csapatban fogok tudni játszani. Amint (nemzetközi) átigazolok.

Ugyan a combhúzódásom nem gyógyult meg teljesen, de tettem rá magamnak kinesio tape-et (mert hogy én tudok ilyet csinálni, és van is tape-em, és olyan helyre kellett ragasztani, amit meg tudok csinálni magamnak). Szóval egész jól bírtam a 2 és fél óra floorballozást. Mondjuk utána volt izomláz rendesen. Még kedden is úgy húztam be magam a nyelvórámra, mint aki beteg :) A torkom kicsit fáj, és a "mihez képest" le vagyok terhelve a héten, mert Anne szabadságon van itthon, tehát én vagyok Juttával majdnem egész nap :) No, nem panaszkodom, imádjuk egymást a kislánnyal :) De lássuk mi történt a múlt héten...

Szerdán visszacseréltük Anne autóját (a sajátjára - törött hátsó szélvédő ugye). Ennek örömére mentünk Prisma-ba is, és én is mentem, mert azt hittem ott még van olyan múminos bögre ami nekem nincs. De óriás bánatomra, már csak a 2013 téli/karácsonyi speciális kiadást találtam. Íme (a 26. bögrém):

Szóval kénytelen leszek ezentúl a neten gyűjteni :) Teszem hozzá vannak olyanok amik bőven 12 euro alatt vannak, és nekem még hiányoznak. Pénteken és vasárnap délelőtt levest főztem. Gulyást. Mert hogy Kaija (a tanárnőm itt Hämeenkyrö-ben) megkérdezett tudnék-e levest főzni valami öreg néniknek. Mondtam persze, mennyi emberre kell? 12-re. Jó, az 4 adag... Na, itt már el is vesztem, mert az 3, ugye, de akkor nagyon "csücskös", a mi családunk meg nem főz centire... Szóval 4*4 adag. Anya receptje 4 főre szól, Anne-nak meg nincs olyan lábosa, ami 2 literesnél nagyobb, úgyhogy írd és mondd 4-szer főztem meg a gulyást... Persze nem ugyanazt :) De kicsit időigényes volt így :S Túléltem persze, csak... A pirospaprikám viszont elfogyott, szóval hoznom kell otthonról. Mert a gulyás főzés már igen jól megy :)

Szombaton Eszter barátnőmmel voltam körmös tanfolyamon... Olyan ütemben csajosodok, mint ahogy Usein Bolt fut... A történetbe azért egy kis horror is vegyült, mert a bal gyűrűs ujjamról Eszter leszedte a felragaszott műkörmöt, mert nem sikerült jól a ragasztás, majd a második se... ezt is megpróbálta leszedni... Nem részletezném, hátha vannak gyengébb idegzetű olvasók is... de a fél körmömet is letépte. Nem fájt, és nem fáj azóta sem, inkább csak érzékeny. DE: nagyon csúnya :S Én az én kezem mindig szép és ápolt körmű, szóval most kicsit... jáááááj :(

Vasárnap tehát "leves buli" volt. Én Dzenká-val a cseh (ex) csoporttársnőmmel érkeztem, aki igen kedvel engem, és én is őt. Jutta óvodájában egy ideig betanulós óvónéni volt, szóval még a családot is ismeri. A nénik nagyon cukik voltak, érdeklődőek, kedvesek, és majdnem mindenki kétszer szedett a levesemből. És dícsérték is nagyon. De Dzenka cseh almás pitéjéből és vakondtúrás tortájából sem maradt sok :) A 38 euro helyett amit a hozzávalókra költöttem, 50-et kaptam vissza, szóval megérte a konyhában állni szumma kb. 5 órát...

A hétfő-kedd-szerda, a nyelvtanfolyam és egy Tokmanni vásárlás kivételével itthon telt (mert Anne szabin van), az érdekes rész tegnapelőtt jött, amikor Miska kétszer is elgáncsolta Juttát, csak úgy 'játszásiból'. Az anyja mind a kettőt látta, és persze már az elsőnél erélyesen rászólt Miskára, hogy ne csinálja. Természetesen a másodiknál a kis Cukormaci még a (szilikon) csőrös poharát is a kezében tartva szaladt, és rá is esett, szóval (újabb horror) vérzett az ínye a kicsinek. Szegény. Az anyukája kiosztotta a szobájába beszaladt bátyust, hogy sokszor szólt, ne csinálja, csinálja azt amit mond, stb... És a végén a "megértetted?" is elhangzott. Más retorzió (WII/tablet/dvd/neten filmnézés - megvonás) nem volt. Avagy így nevelünk mi... Többet nem írnék, tiltja a szerződésem :) (De ha valaki tud, küldjön egy SuperNanny-t :)

Szerdán más érdekes is történt, ugyanis csomagom érkezett Espoo-ból, és a feladó nevét nem ismertem. Volt egy gyenge tippem, de fejben nem tettem össze. Így a postáról kilépve úgy téptem fel a dobozt, mint akinek az élete múlik rajta, aztán megláttam Timmi kézírását, meg a baracklekvárt, amiről messziről látszott, hogy házi, és a hazafelé biciklizés közben nem lehetett az arcomról lemosni a vigyort :) Ne küldjetek csomagot, mert iszonyú drága, küldjetek képeslapot, vagy levelet, bármi, mindennek nagyon örülök :) A következő levelem mondjuk pont tudom mi lesz, az átigazolási papírom eredetije anyától :)

Mert bizony a magyar oldalon igen gyorsan elintézték nekem a nemzetközi átigazolást, a csütörtöki edzésre tudtam is vinni a papírt, és  pénteken délelőtt jött is az sms Heidi-től az egyik csapattársnőmtől, hogy rendben kell legyen, még ma tovább küldik a nemzetközi szövetségnek. Csuriba az ujjakat, hogy 9-én játszhassak :) (Saarijärvi-ben, ez egy laza 210 km-es túra lesz, meg ugyanennyi vissza... )