Na, szóval bocsi, hogy nem jelentkeztem eddig, de nem igazán van net a házban. Még én sem értem pontosan mizu, de nincs, most mobilnet van. Ma először-tehát egész nap a gép előtt ülök :)
Kezdjük az utazással. A reptér szörnyű volt. Kezdve azzal, hogy kb. háromszor kellett másik sorba állni, mire hagytak becsekkolni, folytatva a nagyüzemi emberátvizsgálással (nem csak az övet kellett levenni, meg a pulcsit, egy nő végig is simogatott), és végül a busz, ami a repülőhöz vitt, és a repülés. (Megjegyzés: a kézipoggyászom méretét és súlyát sehol nem nézték, rá sem néztek… pedig olyan szép)
Meglepetésre nem sátor volt, hanem busz vitt a géphez, nem is értem, mire ez a nagy „figyelem”, de természetesen csurig tele volt, a hátamban és az arcomban is álltak, viszont mivel utolsónak szálltam fel, az ajtó közelében maradtam, és az elsők között szálltam le, miután meghallgathattam pár sztorit a tamperei vendégmunkásoktól. Szerintem valami fizikai munkát végezhetnek, vagy legalábbis semmiképpen nem diplomához kötött amit csinálnak. Megtudtam, hogy az itthon töltött 2 hétben mennyit ittak, valamint hogy hány mínusz fok volt kint tavaly Tamperében. Köszönjük.
2 busz ment a repülőhöz, én az elsőn voltam, szóval választhattam volna „ablak mellé nem dohányzót”, de ehelyett egy magyarul beszélő fiút választottam, aki a balomon ült, én középen, jobbra tőlem meg egy angolul kérdező került, nem derült fény arra, ki fia borja. De a magyar fiú az ablaknál legalább flepnis volt, néha félhangosan beszélt (pl. megismételte a kapitány nevét), máskor meg dúdolt kicsit, vagy rángatta a fejét. Ezen kívül még a felszállás előtt 2 telefont elintézett, hogy ő már a gépen van, és ablak mellett, valamit indulás előtt a facebook-ra is írt (gondolom, csak az oldalt láttam, nem volt kedvem végignézni mit csinál, mert féltem, hogy akkor támadna.)
Középen ülni szívás. Bár azt hiszem bárhol rossz ülni 2 és fél órát majdnem mozdulatlanul egy fapadoson, amin semmidnek nincs hely. Zenét hallgattam, amikor lehetett, és végig olvastam. (Egész úton hordták a kaját, meg minden mást, egy összeget kaptam el: tea 3 euro, vagy ezer forint…) Először fákat meg havat láttam. Bár alig egy cm hó van itt mostanság. A landolás nem sikerült túl jól, szerintem, bár nem értek a lovakhoz, csak a méneshez, de párszor ültem már repülőn, és volt ennél kevésbé "kemény" földet érésünk, még jó, hogy nem pattantunk vissza az égre... és gyanúsan fékeztünk is,,, nem panaszkodom, nem féltem, inkább azt latolgattam a mellettem balra ülő félbolond srác hogyan reagál majd :)
A csomagom utolsó előttinek jött le a gépről, és megállt a szalag, de azért persze le tudtam venni róla. Az anyuka ott várt a kijáratban, bár az előzetes hírek (Attistól -kösziii, aki először Tamperében tanult, most meg lassan fél éve Helsinkiben dolgozik) igaznak bizonyultak, a Tampere-Pirkkala reptér alig nagyobb és díszesebb, mint egy nyilvános wc. Szóval el sem tudtam volna véteni az anyukát Anne-t, és a karján Juttát a kislányt a kijáratnál.
Utolsó kommentek