Mivel minden hétköznap gyalogolok oda és vissza (kivéve csütörtök) a központ-ház viszonylatban, van időm és lehetőségem nézegetni a nyomokat a hóban. Vannak kutya és macskatappancsok, madárlábak, futócipő nyomok, de láttam már "pataszabdalta havat" is. Szokott lenni valamilyen bot (pl. nordic walking, de lehetne sífutó bot is) által készült pöttyös sorminta, a szánkó húzta sok párhuzamos, fakutya csíkozta út és sokszor a saját Crocs-om nyomába tudnék lépni hazafelé, mert a (gyalog)út nem túl forgalmas.

Ma húshagyó kedd van, kezdődik a böjt... így pont egy héttel a Runebergintorttu-zás után megint sütis ünnep van a finneknél :) Anne tegnap vett is két félét, az előző heti "himnuszíró kedvencét" (hogy annak a szezonja most véget ért-együnk még egyszer), és valami mást, hát, gondolom ez lesz a laskiaispulla, finnhun szótár szerint: "Petruska", a farsangi búcsúztatás zsemle".  Ma erről a zsemléről is tanultunk a finn órán. Egészen pontosan ezzel, és a húshagyó keddel kezdtük, aztán vettünk egy leckét.

Ismét a spanyol lánnyal voltam kettesben, nem írom le többször, de szavakat kellene tanulnom, még többet, mert minden más megy, és értem amit a tanár mond, csak megszólalni nem tudok. Persze nem olyan nagy varázslat érteni miről van szó, hiszen papírt kapunk a kezünkbe, vagy kinyitjuk a könyvet, munkafüzetet... A mai olvasmány a szabadidő eltöltéséről szólt, egészen pontosan arról, hogy a nyugdíjas etióp házaspár (senki nem röhög térdcsapkodva, egy etióp és egy finn család a szereplőgárda a tankönyvben) elmennek könyvtárba, múzeumba, kávézóba, majd moziba. Ebből a fele szöveg a könyvtárról szólt. Úgyhogy mi is átmentünk a helyi könyvtárba, mivel ugye az össze van építve a sulival.

A suli nagyjából olyan, mint amilyen otthon is, folyosók, étkezde (menzaszaggal), tornaterem (sajnos nem tudtam bemenni megnézni), ajtók, fogasok, stb. Mondjuk a gyerekek a kedvenc "nappali pizsijükben" vannak, és zokniban, így télen. A könyvtár és a suli összekötő részen egy nagy tároló a helyi népviselettel, ami szolíd, de szép. (Íme a női és a férfi külön, képpel.) És egy még nagyobb tároló, majdnem egy egész fal hosszan a finn kövekkel. Vagy ásványokkal, nem tudom mi a jó szó, kiírva a "kövek" szó volt. :)

A könyvtárban már jártam egyszer Anne-val is, így nagy meglepi nem volt, de tetszik, mert tágas, és külön kiadványolvasó szoba van. Egész "sokan" voltak a hétköznap délelőtt ellenére, fiatalok a gépnél, középkorúak és idősek a polcok közt, és a olvasószobában is ültek. (Persze mi az, hogy "sokan" Finnországban, kb. 3-szor akkora területen, mint Magyarország fele annyi ember él.) Az újdonság az volt, hogy a tanárnénim nem is kérdezte akarok-e, de csináltattunk nekem könyvtári kölcsönző kártyát. Ami ingyenes (ha a kölcsönzési időn belül viszem vissza a könyveket). És a neten is elérhetem PIKI-t :)

PIKI vagyis Pirkanmaan Kirjastot (Pirkanmaa regionális könyvtár). Kedvesen elmondták, hogy nem túl sok magyar él itt, ezért ha magyar nyelvű könyv kell, azt elhozatják nekem Helsinkiből. Igazából van e-book olvasóm, és este csak az alvás vagy a nyelvtanulás "kárára" tudok olvasni, de kiskoromban is szerettem a könyvtárat, olvasni meg mindig is, szóval biztosan használni fogom a könyvtári kártyám. Főleg hogy előtte a neten kibogarászhatom mit is akarok, és megrendelik nekem.

A nap további részében Jutta megint nem evett, de megpróbálta a makarónit teljes testfelületén felvenni, szóval kiszórta az asztalra és belefeküdt. Természetesen ma világos rózsaszín harisnya volt rajta. A WII úgy tűnik végleg elromlott, Miska üvöltött és sírt, aztán elmentek síedzésre, én meg leültem finnt tanulni. Este megettük a húshagyó kedd sütit (lassan házi oltárt csinálok a Fazer cégnek, hála és köszönet az édességekért és a sütikért, a laskiaispulla 2011-es reklámja itt, pont ilyet ettem -a végén az van kiírva, hogy Finnországban készült, nem Litvániában, nem értem, miért, de ez van írva). Egy megskalpolt zsemle, csak puhább tésztából, de ha leveszed a skalpot, körben krém van, középen meg málnalekvár (szerintem :)

Még egy utolsó Violáról/-tól (február 16-ig Budapesten van a férjével), idézem: "Budapest is so beautiful and nice. The food here makes me cry...especially after 5 months in Finland. I love all kinds of meat dishes here!" szóval jó arc, na :)

(Egyébként én is akarok majd egy ilyen egybeotthoninapközbenipizsit, mondjuk ezt :)