Ma gyönyörű napsütés volt, egész nap. Ettem makkarát, és sok mindenről szó lesz, amiket eddig elfelejtettem megírni. Szóval Juttáért menet felvettem a napszemüvegem. A vastag sapkával, mert -4 fok volt, de így havasan a szikrázó napsütésben még szebb volt a környék.

Ebédre csak rozskenyeret ettem, mert már majdnem üres a hűtő, és mert mindig akkor van meleg kaja, amikor Anne hazaér, nekem meg nem kell napi kettő meleget ennem, rámfér, ha visszafogom a kaját. Délután megérkezett a 3 zacskónyi étel (alapanyag), és 2 papírba csomagolt valami. Amiből az egyik ezúttal a mustamakkara volt, mert az tradicionális tamperei étek. Hát, kb. véreshurka, amit az én szervezetem kis korom óta kedvel, mert kapta rendesen a disznóvágásokon :) és/vagy utána. Ebben is disznóhusi van, és disznóvér, valamint liszt és rozs. Az állat beleibe töltve természetesen. A csavar a dologban, hogy nem ám hagymás tört krumpli van hozzá, vagy mustár... vörösáfonya szósszal (vagy lekvárral) kell enni. Nem olyan szörnyű, mint ahogy hangzik :) Nekem ízlett.

A nap további részében Anne kutyapanziót nézett az ebeknek, amikor mi majd síelünk... Aztán Miska megkért, hogy töltsem fel a telefonjára a finn dalocskát a magánhangzókkal, megtettem. Aztán PSY Gangnam style-ját kérte, azt is feltettem a mobiljára... ezt nem kellett volna, mert utána csak ezt hallgatta, én meg amúgy sem szeretem ezt a számot. Este 21-kor szaunázni mentek (Miska még pont annyi idős, hogy az anyjával együtt mehet, 10 fölött nagyon nem szokás a fiú gyerekeknek az anyjukkal közösen), én kihagytam, hogy blogot írhassak, és finnt tanulhassak, a csütörtöki órára...

És akkor, ami eddig elmaradt: rákérdeztem Taina-nál a tűzoltók miért nem beszélnek velem, illetve nem szól senki semmit, ha a pályán vicceskedek... Azt mondta, hogy ők ilyen régi vágású finnek, akik nem szólalnak meg más nyelven. Hát, köszi. A legtöbb fiatalabb mint én, szóval szerintem csak Taina kedves akart lenni velem, és nem mondta el az igazi okot. Sebaj. Nem halok bele, csak kicsit furcsa.

Az agyam kezdi keverni a nyelveket, és/vagy "ugrott egy szintet", mert kedden azon röhögtem fél órát, hogy milyen béna voltam, mikor Miska megint a cuki hangján beszélt, én meg mondani akartam az anyjának, hogy cute voice again, de erre kijött belőlem egymás után két cuki. Cuki, cuki-mintha köhögnék, aztán jött rá az agyam, hogy a cute és a cuki csak a végében tér el, és 4 betűs mind a kettő, de ha azt "ugatom" cuki-cuki, Anne nem fogja érteni. Vicces volt, most is nevetek :) A másik a finn szavak, amik csak úgy beakadnak. Tanultam egy keveset hétfőn este, pár szó csak úgy be is ugrott a fejembe, pl. a természetesen, és a babakocsi finnül :) Hasznosak. Ha odafigyelek néha az angolom sem szörnyen rossz, csak rossz :S... Azért még küzdök! (Ági, ne utálj :) - te megmondtad)

És, mai utolsónak a mindennapok itt, közbiztonság, sport, stb. (részlet egy kedden írt levélből) "pl. ma a sípályán azon gondolkodtam, hogy itt nem kell félni attól, hogy bárki bármit ellop... szanaszét a lécek, botok, de ugyanígy a városka ahol élünk... sehol nincs kerítés, a hólapát, a gyerek sporteszközei (hóroller, hokiütő) kint a háznak támasztva, és senki nem viszi el. Az emberek este 10-kor indulnak el a kutyusukkal sétálni, és az elsős gyerekek 20 percet, fél órát sétálnak a suliba egyedül, és vissza is délután. Ez lelkileg nekem pl. sokat számít. Hogy itt az van, ami nekem normális. Nem kell a "hátam mögé néznem" állandóan. És mindenki sportol. És kb.minden nap. Alig látni elhízott embert. Láttam múlt héten egy kövér kisfiút, rá is csodálkoztam, főleg mert messziről idős néninek tűnt."

7. hete vagyok itt, és jövő héten csütörtökön Budapesten hajtom álomra a fejem :)