Volt kedden, így a nővéremnek küldeném, és mindenkinek aki szereti: a vaukirja-ban találtam ezt a szót (azaz vauva-kirja, bébikönyv, tehát 3 éves korIG) nukkumaanmenoaika, ennyit a hosszú szavakról, elárulom mi a trükk, tudni kell a szóhatárokat (mint az orvosi latinnál is). Ha itt élsz, ez olyan 5 perc alatt rád ragad (nukkumaan-meno-aika)

Régen írtam bejegyzést, így megint sok "mütyür" összejött, de kezdem azzal ami a héten többször is előkerült: a finn nyelv napja, április 9. Ez is zászlós ünnep Finnországban, egyébként Mikael Agricola (wiki magyarul) halálának a napja, mivel a születése napját nem lehet pontosan tudni. Ő írt először finnül papírra szavakat, pedig az anyanyelve svéd volt. "Az első finn nyelvű könyv az Abc-kiria (Abécés könyv), mely 1537 és 1543 között jelent meg. E műve tartalmazza a legrégebbről fennmaradt finn nyelvű rímes verset." Ami érdekes, hogy nem ez az első finn nyelvű könyv (nemrég találtak Angliában egy régebbit), de sokáig csak ez volt ismert. És, gondoljatok bele, milyen az, mikor hallás után valaki elsőként ír le papírra szavakat, olyan nyelven, amin ezelőtt még nem írt soha senki. Mi kipróbáltuk a csütörtöki órán, többé kevésbé hasonlított amit Mervi a táblára írt arra, amit mi mondtuk. Pl. az én "süt a nap" mondatom így nézett ki: shutanap.

Vasárnap este Anne sütött sütit, valami bogyóból, talán fekete ribizli, háááát... megint eszembe jutott a családom, és az, mit tesznek elém otthon (Fehérvártól-Budapesten keresztül Inárcsig). De hogy ez a megégett szélű süti nálunk a kukában landolna, és/vagy kényszer alatt sem rakná senki az asztalra, az tuti :) Erre mondja anya, hogy "pösös a széle'... na, ennek a sütinek a tészta része egy merő "pös" volt.

Miska új kedvence az 5 lengenda című mese, én még csak finnül láttam egyszer meg kétszer félszer (szintén finnül), de nekem is nagyon tetszett. A főszereplő neve magyarul Dér Jankó (húgomnak írom még egyszer, DÉR :) finnül Pakkasukko, szerintem ez sokkal vagányabb. És hát, ha már vagányság, ááááááá az új szerelmem :)

A másik mese amit rengeteget nézünk, az az Alvin és a mókusok azaz Alvin ja pikkuoravat, néha kicsit készen vagyok attól a magas vinnyogó hanguktól, de általában bírom ezt a mesét :) És, hogy mit csinál a mókus a fában??? Tessék, Margónak külön küldöm, mókuska...

Kaptam megint csomagot, nagyon nagyon boldog voltam... csütörtökön délután. Szerdán én a láma(démon) elmentem a postára és át akartam venni, mindenféle igazolvány nélkül... mert hogy múltkor nem kellett semmi... Aha... most kellett volna. Kérdezik, valami ID... mondom nincs. Kérdezik otthon? Mondom: ott van :) (Mégis hogy lennék egy másik országban, mint aminek az állampolgára vagyok, mindennemű igazolvány nélkül? :) De, csütörtökön a tamperei órám után át tudtam venni, és már a feladóra igen elmosolyodtam, hát még mikor bele is néztem :) Köszönöm mindenkinek még egyszer!

Aztán, egy nagyon érdekes téma: múlt héten a thai nő (akiről eddig azt írtam milyen csúnya... de jó fej) nagyon csendes volt, és bánatos, ugyanis az suliban, vagy óvodában azt mondták rá, rossz anya. Történt, hogy az egyik kislánya "elújságolta": az anyja veri. Na, most ez olyan verés, mint nálunk a kezére csapás, vagy a popsijára, esetleg elhúzod a veszélyes helyről /-től, egy határozott, de nem durva mozdulattal. Ettől ebben az országban már rossz és brutális szülő vagy. Mert itt ilyen nincs. Itt 5 méterről, mosolyogva mondjuk a babának, hogy ei, ei, ei, esetleg kicsit mérgesen szólunk a 8 évesnek, hogy älä, älä, Miska.

Hétfőn viszont egy iskolában Helsikiben az történt, hogy egy diák sem csinálta azt amit a tanára mondott neki (menjen be egy ajtón, vagy valami ilyesmi, láttam a videót, de nem emlékszem jól), és a tanár megfogta és "betolta" az ajtón. Egy másik diák ezt felvette, és a tanárt kirúgták. És nagy ügy lett belőle, mert ugyan a tanár cseppet sem volt durva, de a tanuló már ezt is nehezményezte, és kirúgták a pedagógust. A szülők nem nagyon nevelnek ebben az országban, széttárják a kezük, csináljon a suli valamit... de az iskolában a tanár semmit nem tehet, mert kirúgják. Saját farkába harapó kígyó... és lássuk be, mi magyar gyerekek, akik "verve" voltunk, nem sérültünk nagyon... egy jó időben, jól "elhelyezett" szülői pofon (én nem emlékszem ilyenre a családomban), vagy rácsapás a kézre nem tett minket tönkre...

Április 12 van, Gyula nap, ezért boldog névnapot Apának! :)