A reggelemet jól megcsináltam, ugyanis hétfő éjjelre (mivel Anne ügyeletes) felvittem a babafigyelőt a szobámba és feltekertem a hangerőt, hogy HA Anne elmegy, és HA Jutta felébredne, akkor halljam, és menjek. Reggel 7-kor (az ébresztőm előtt 4 perccel) iszonyú sistergés, sercegés... szerintem Anne rátenyerelt az ON gombra... Hát, derékszögben ültem fel az ágyamban, de nem is baj, iszonyú hülyeséget álmodtam :S
Ahogy tegnap már írtam, egy komoly fél pár kesztyű történetben vagyunk Miskával :) Nos, kedden reggel a kérés az volt felém, hogy mivel én 10-re megyek órára, Miska korcsolyázása meg 9.30-tól van a suli melletti jégen, Miska szeretné, hogy menjek vele együtt isibe ma :) Az újság csak -7-et írt erre a napra, mi az nekem, a vékony kesztyűm is elég lesz...
9 előtt 10 perccel felrohantam a szobámba öltözni, és összepakolni a tankönyvem, stb., Miska jött fel utánam a telefonnal, Anne hívta, hogy indulhatunk. Uccu neki... Aha, a bejárati ajtó előtt óriás toporgás, hogy hol van a hokiütőjéhez a korong... Szerintem a kocsiban, hívtuk Anne-t megint, megbeszéltük, és a kompromisszum az lett, hogy akkor a floorball labdát vigyük el. Miska fel is szaladt érte az emeletre, de nem volt kivilágítva a tervtől. Én megnéztem addig a garázst, hátha oda kikerült a kocsiból. (Személyes tippem, hogy Miska ülése környékén van az autóban, mert vasárnap én láttam beszállni vele, a kinti kori után, és szerintem beszórta oda a lába, ülések alá.)
A garázsban találtam egy kisebb korongot (gondolom a "kisebb" ütőjéhez lett vásárolva anno, mutattam a gyereknek, mert szerintem jobb mint a floorball labda, ha már a jégre megy. Cirka 15 perccel a tervezett indulás után el is startolhattunk, gyalog, a suliba. Az úton Miksa végig húzta az ütőjét a hóban (kb. 3-5 cm hó van letaposva a járdákon), néha a korongot ütögette maga előtt, néha a félretolt hófalat. Szóval nem rohantunk :) És egyszer csak, kikotort valamit a hóból, valahol a kishíd után az erdő szélén. A másik fél pár kesztyűje, remek. Elvettem tőle, később mikor mintegy negyed órás késéssel a sulihoz értünk, betettem a korcsolya felszereléses táskájába. :)
A nyelvóra megint szuper volt, most a cseh lánnyal Zdenka-val voltam, de sajnos sietett óra után, így nem tudtam meg mint csinál itt. A kolumbiai lány nem volt (szerintem szül :), helyette jött egy spanyol. És a török testőrnő is terhes. Ha jól láttam. Ha nem, akkor helyre kis kerek pocakot hízik. 2 új tanár is volt ma, de én meg Zdenka azzal voltunk, aki a múltkor velem volt. Nagyon dícsért minket, hogy milyen gyorsan tanulunk. Hát, magam is meglepődtem, azt kell hogy mondjam, de általában értem amiről beszélünk, és ugyan egy masszív 20 oldalt ugrottunk a zöld könyvben, és az "én nevem Ági" után egyből egy olvasmányba csavarodtunk, ami a városba vonatozásról és az ott elintézett dolgokról szól, nagyjából képben voltam. Szerintem 400 új szót kellene tudom jövő keddre :) Valamint 12 oldal házim van kb. :)
15 után előkerült Anne a 2 gyerekkel, nem úgy a munka mobiltelefonja az ugyanis köddé vált :S Kerestük a házban, a kocsiban, semmi. Aztán telefonáltak neki, hogy a bölcsiben hagyta, úgyhogy visszament érte. Így csak Miska köszöntött fel, és adta át a névnapi ajándékom, íme egy kis szaunatörcsi és egy képeslap:
Este 17 után (mert már éjji sötét van ugye, ettől este 5 lesz a délután 5 :) elment mindenki síelni, kutyák, Jutta, mindenki, én maradtam arra hivatkozva, hogy skpye-olni fogok, ez sajnos nem jött össze, helyette tanultam a csütörtöki és a jövő keddi órámra. És blogot írtam, szóval legyetek hálásak :) Jövő héten fejvesztés terhe mellett síelnem kell Miskával. Jut is eszembe síelés. Ha minden igaz április utolsó napjaiban egy hétre Lappföldre utazunk síelni, mert akkor már jó az időjárás arra. Jupppiii :) A nap sokat van fent az égen, az tuti. Mióta itt vagyok is nagyon "látványosan" nyúlnak a napok.
A család a síelésből 8 után ért haza, Juttát úgy vetkőztettem, hogy félig aludt. Nincs is jobb a rongybaba gyerekkel végrehajtott gyakorlatoknál. Szeretem :) De aztán felélénkült és huncutkodott még vagy másfél órát, Miska ezzel párhuzamosan a tv-t bámulta, és 3/4 22-kor kezdett neki az olvasás és matek házinak (kotitehtävä), hát, volt is sivítás, meg radír dobálás és hiszti, mert nem ment neki. De Anne nagyon türelmes, még a hangját sem emeli fel, csak ha a gyerek már a puffot hajigálja. Nekem meg vasárnap fél 18-ra (vagy 19-re?) be lett ígérve a floorball a tűzoltókkal, már alig várom :)
"Közkívánatra" kép a lámpáról... Igen, örült neki Miska, és az volt a kérdés, ha elmegyek 2 év múlva, akkor is maradhat-e. Mondtam igen, az övé. Az anyja meg azt: nem biztos benne, hogy 2 év múlva is működni fog ez a lámpa :) Én sem vagyok benne biztos :)
Utolsó kommentek