Nagyjából ezt jelenti a szerda szó finnül (keskiviikko). Anne hamar elindult reggel, mert ma Hämeenlinna-ba kellett mennie (azt hiszem :) Délelőtt mostam, porszívóztam, aztán kimentem a kutyákkal. Olyan hóvihar-havazás kerekedett fél 13 körül, hogy az orromat sem volt kedvem kidugni, nem hogy Juttáért menni a kindergardenbe, meg Miskáért a suliba, gyalog... Pedig csak 0 fok volt, de az az igazi szembevágós, nagyon havazós idő...

Nem túlzok, iszonyúan esett. Végig oda és végig visszafelé ahogy mentem, jöttünk... És a jöttünkkel nagy "baj" volt... :) Amikor sétáltam Juttáért, annak volt egy hangulata, szakadó hó, Hiperkarma szól a lejátszóban, sétálok, minden fehér és én húzom az első csíkot a hóba a babakocsival... Azért néhol nem volt kellemes a szembe -szó szerint- vágó hó, de bírható volt. Juttát felöltöztettem, majd írtam egy sms-t Anne-nak, hogy akkor mehetek-e Miskáért. Ugyan foGGGalmam sincs hol az osztályterme, de Anne tegnap említette szóval bátran nekivágtam. 

 "Tele" babakocsival már közel sem olyan vicces a 20 percenként egy cm-t vastagodó hótakaró, mert nehéz benne tolni a kiscsaj hátsóját :) A gyerekkert és az isi szomszédosak, így csak fel kellett tolnom a járművet a másik épület elé, és már nyithattam is azt az ajtót, amiről úgy hittem Anne arról beszélt. Nos, a "cím" helyes volt, és csak végig kellett néznem a folyosón, hogy lássan Miskát merre keressem, a táskája és a sínadrágja a földön, kesztyűk szanaszét... Oké, helyben vagyok... (más gyerek cucca is a földön volt :) Bemegyek, egy helyes arcú, ámde nálam vagy egy fejjel alacsonyabb srác áll, a csendben egy széken (háttal) ülő és tanuló Miska mellett, és magyaráz neki. Köszönök: Hei! és szólítom: Miska. Aham, hát itt minden gyerek tejszőke, és a hajuk is ugyanúgy van vágva. Nem Miska volt az, csak a tarkóikertesója*, hát, megszívtam... (de mit is gondoltam, csendben, ül, és tanul... ez nem Miska...) *nekem is van tarkóikrem, Andika az :)

De azért értették a Miska nevet (vagy már nagyon haza akarták engedni :) és a kertitörpe helyesfiú (tanár?) hívta, ő jött, rám nézett, mosolygott, mondtam a törpnek Köszi... (eddig még sosem mondtam itt magyarul, hogy köszi, most honnan jött? :) vagy Kiitos, és már ott sem voltunk. A folyosón Miska nadrágot rántott, meg kabátot, én motyogtam valami mondatot a halua szóval (haluta-akarni finnül) és mutogattam a koris cuccára, de ő rázta a fejét, szóval elindultunk.

Miskával hazasétálni... hát, hogy is mondjam... leginkább időrabló, és nem nagyon szórakoztató, szakadó hóban főleg nem... Azzal kezdte, hogy más irányba fordult már az ajtóban, mint ahogy én mentem volna... Gondoltam, oké, ő a helyi lakos, és amúgy sem jut eszembe semmi finnül, hogyan mondjam neki, hogy WRONG WAY... szóval mentem utána. Felmászott a suli mászókájára, kicsit produkálta magát, nekem meg az arcomba esett a hó, és kicsit mosolyogtam, de leginkább haladtam, hogy menjünk már... (k-ra esik ez a fehér cucc az égből, te gyerek...) Aztán az első úttestnél megint másfelé ment, gondoltam, jó, BIZTOS rövidebb út... Nem, amúgy nem gondoltam ilyet, tudtam, hogy nincs rövidebb út... De még mindig nem találtam a szavakat az ő nyelvén, hogy "miért erre megyünk?", mentem Miska után, a hó nagyon esett. Egyre kihaltabb részre értünk, már kezdtem azon gondolkodni, hogy bármilyen nyelven, de elmondom neki, hogy mindkét vesémet a testemen belül akarom tudni a halálomig, de máj, tüdő és retina donor sem akarok lenni.

Ehelyett a hóból kitúrt egy pléh dobozt, nem akartam megnézni, sör vagy energia ital folyt-e ki belőle a nadrágjára, mert már kezdett nagyon nem vicces lenni a havazás. Ezután jött a játszótér. Ahol minden be volt havazva és/vagy fagyva... De ő csak meg akart tekerni egy körbefutós játékot, és elkezdte körbe kiásni a vascsöveket körbe-karikába, de nem mozdult, így kb. 10 perc után tovább is mehettünk, éljen... Ekkor a hóban kezdett "csak úgy" fetrengeni, ideges nem voltam, csak tényleg erős volt a havazás és haza akartam érni, ahol a házban szárazság és meleg van, de legfőképpen nem kell összehúzni a szemem, hogy ne verje ki a hó. Egy pehely így is a szemgolyómra esett, nem szerettem :S Mondtam a gyermeknek, hogy menee kotona (megy haza), próbáltam szomorú hangon mondani. Szerintem nem ment át.

Na, eztán ráfordultunk az útra, amit sejtettem, hogy el fogunk érni, és valóban (ismerem a helyet, mint a tenyeremet, na :). Itt a babakocsi kerekét rugdosta és megpróbálta a féket lenyomni. De pár métert csak jött a babakocsi mellett. Ekkor még nem voltunk félúton sem. Az általam ismert út egy elágazásánál egy bácsi jött szembe, mondott valamit kedvesen (sajnos egy szót sem értettem), én meg mondtam, hogy nem, nem őrültem meg ebben a havazásban a 2 gyerekemmel, hogy sétálok, nem is sajátok, csak lízingkölkök nem beszélek finnül... de Miska igen. Mondták egymásnak, hogy moro (szia), aztán mentünk tovább. Majd Miska kiásott egy kb. 8 kilós jégtömböt a hóból az út mellől, és cipelni kezdte, de nehéz volt, úgyhogy elkezdte görgetni a hóban (ami nagyon esett továbbra is). Ettől persze nagyobb és súlyosabb lett, ami neki tetszett. Már láttam magam előtt, ahogy a maradék 3 km-t Miska térden csúszva teszi meg, maga előtt görgetve a jääpallo-t (mint este megtudtam ennek nevezi), és azon kezdtem gondolkodni, mikor lesz akkora, hogy tudja rúgni és tolni, állva. És hajtogattam, hogy tulee (gyere).

Hát, nem lett akkora, mert 30 méter görgetés után megállt, és elkezdte lerúgni a havat a jégről, majd újra cipelni kezdte. A babakocsihoz, és a húga ölébe rakta. Mondtam ei. Jutta nagyon jól viselte az egész utat, alig volt hangja, ha volt, akkor is csak boldog sikkantás... Az "ei" miatt a jég felkerült a babakocsi fogójához, a kezem mellé, nem elég hogy toltam Juttanen-t az egyre mélyebb hóban, még a tömböt is "cipelhettem", és egyensúlyozhattam, hogy ne essen le. A híd közepéig, ahol belevágta a vízbe Miska. És még utána 2 méterenként ugyanezt különböző nagyságú darabokkal. Még itt sem akartam megölni, vagy a vízbe hajítani a jegek után, pedig a nyakam már havas volt, a fejem pedig kezdett fájni a hunyorgó nézéstől.

Csak mondtam neki, hogy tulee... elkezdte összehúzni a havat a korláton, majd amikor már az nem ment és leesett a kupaca, egyszer csak felmászott a korlátra (már nem a víz fölött voltunk, hanem haladtunk lefelé a hídról) és kiabálhattam, hogy ei, ei, átpattant a másik oldalra. Ami tök meredek. Se ő ott sétált, aztán szerencsére visszatornázta magát, és nem csúszott le a... (nem tudom mi van ott). Ezután előreszalad az út alatti átjáróig, ami alá bement és valamit csinált hóból. Mondtam: tulee, és csak toltam a babakocsit, néha hátranéztem, jön-e. Szerencsére beért minket valami pajtija, így csak azzal hógolyóztak, illetve előbb még megállt kiásni egy hatalmas faágat a hóból. Aztán megálltak célbadobni egy táblára az úttestnél. Majd már csak bementek egy major udvarára, és nem láttam hol fognak kijönni (szerencsére előttem), és utána a játszótéren ölték egymást, de az már látszik a házból, szóval én bevittem Juttát, letekertem a maradék (száraz) sálat a nyakamból (a fele már vizesen lógott a kabátomon kívül).

Este (hehe, 17-kor :) próbáltam nézni a magyar lányok floorball meccsét, sikerült volna, ha Jutta nincs tele kajával, és nem kente/dobálta volna mindenfelé amit az anyja 3. fogásnak elé rakott. (MA porszívóztam, mint már említettem, oda se neki a kutyák minden ehetőt felszívnak...) Miska is beszállt szurkolni a lányoknak, de aztán kiment játszani a hóba még kicsit a bal szomszéd ázsiai kislánnyal. Anne meg a kutyákkal, így egy fél harmadot láttam... volna ha a kép jobb lett volna... Miután bejöttek, Miska megint mellém ült, és elég cuki volt, még puszit is kaptam tőle a homlokomra. Azt persze még nem tudja, hogy szombaton nem mehetek Turkuba...

Vannak megint képek, pl. hogy itt sem csúcsszuper minden, Anne ezzel a géppel jött haza valamelyik nap, és tette le a konyhai "másik" pultra, hogy a melegben kitenyéssze a tehéntejben a bacikat:

Nem valami modern nem? És az ajtaja is le van szakadva... Nem mertem megkérdezni, mi az eredmény :) A következő kép Jutta mikor újszülött volt. Talán írtam már, hogy benne volt az Aamulehtiben egy nagy képpel amikor született. Ennek a képnek egy része lett megcsinálva az Aamulehti egyik melléklet újságjának a reklámjának (nem lett túl szép magyar mondat...) Ez a kis reklám az étkezőasztal végében van kitéve:

És a szauna a fürdőben: