"Már" haza is jöttünk a síelésből, úgyhogy ismét a szobám áldott magányában írom e sorokat. (Még mindig) tudom, én vállaltam, az au-pair-kedést és a síelésre menést is, de jó itthon végre :) A nyaralás fárasztóbb volt, mint itt lenni :) Anne meg is jegyezte, hogy köszöni a rugalmasságom, és hogy mennyit tudott síelni, én meg többet "dolgoztam" mint otthon. Evvan.

Jelentem az első vappu-mat és az azt megelőző április 30-át a kanapén töltöttem gyomorrontással, szóval reménykedem benne, hogy jövőre, meg azután érdekesebb vappu-k jönnek. Tamperében óriás buli volt (mint mindig), Eszter azt írta (idézem) "nem kell félteni a finn pasikat, nem is gátlásosak, egy csávó beleharapot a válamba mert megkivánt". Na, ehhez képest én hányingerrel küzdve feküdtem a kanapén, már amikor Jutta nem volt velem. Mert akkor vele játszottam. Tanul tőlem a kisnyuszi, mutatnám is:

A képen a játékát "takarítja" össze. :) Egyébként az ideje 80%-ában még mindig "csak" öltözködik. Május 17-én lesz másfél éves, és majdnem kézség szinten tud zoknit húzni. Szerintem az elég jó :), bár sosem éltem még ennyi idős babával, szóval nem tudom ez mikor "normális".

Nagyjából a többi nap is úgy telt, ahogy már az előző bejegyzésben írtam, felkeltünk, otthon voltam Juttával, ebédeltünk, Jutta aludt, délutáni program. Napi 2-3 órát voltam a házon kívül, nem haltam bele, de azért jobb már itthon :) Síelni nem síeltem, egyrészt mert pár nap igazi sz*r idő volt, erős havazással, esővel, másrészt Miska sokkal jobban síel, és szerintem percek alatt otthagytott volna bárhol. Sebaj... majd máskor. Ezeket a képeket csináltam még nektek:

 Jobbra fent a Panorama Hotel, Levi, a busz is megállt előtte odafelé, és hazafelé is, na, itt akarok majd egyszer megszállni... :)

Ezek a képek mind a bisztró teraszáról készültek, még aznap, mikor Anne a sörét a pizzájára borította.

Elég vagány, nem :)?

Ez az utolsó a pálya aljából van már, ez volt Miska kedvenc pályája, meg itt lehetett ugratni. Utolsó nap le volt zárva, mert egy hétvégi versenyre építették át.

A hazaút majdnem eseménytelen volt, csak az utolsó 20 percben volt egy kis baki. Elértük a buszt a repülőhöz (nem írom, hogy reptér, mert a Kittilä-i "állomás" ugyanakkora mint a tamperei -ami Pirkkala ugye :), a repülőn sem volt semmi érdekes, az autó is megvolt (57 euro volt a parkolás egy hétre), ettünk útközben, Miskát "kidobtuk" az apjánál Tamperében, és mentünk a kutyákért. Én egy cézár-salátát mertem enni, mert nem bíztam a gyomromban (reggel megint rosszabb volt), Lucullus paradicsom volt hozzá, azt természetesen az elején kiszedtem, Anne ette meg, és egyet Jutta. Na, és ez volt a baj. Már majdnem otthon voltunk, kutyák a kocsiban, stb. mikor is Jutta kihányta a paradicsomot. Nálam van az igazság, a paradicsom ehetetlen nyers formában :) :) Szóval "vidám hányásszagban" fejeztük be a délutánt...