Múlt héten éppen intéztem a dolgaim, és miközben az utcán sétáltam A-ból B-be, szemben velem fent az égen egy repülő éppen felszállt. Kicsit "akkor tudatosult", hogy hú, én is el fogok menni. Fel fogok szállni egy repülőre és elmegyek messzire. Annyira azért nem volt jó érzés. Inkább kicsit ijesztő, de szerintem ez a normális.
További szolgálati közlemény, hogy volt egy kedves kommentelőm, de vagy én vagyok béna, vagy a blog.hu nem szeret még eléggé, de elkavarodott valahová az a komment (én sem tudtam elolvasni), szóval ha olvasod most ezt, te aki kommenteltél, írd meg újra kérlek, mert tényleg kíváncsi vagyok rá!
Amúgy meg: nyelvvizsgáztam, angolból, de továbbra is járok tanárhoz, mert az sosem árt (vizsgaeredmény november elején lesz), és pakolom össze a lakásom, ami kicsit szomorú, de leginkább fárasztó. De utána jön 2 hónap kánaán anyukámnál :) Egy történet még ide: szeretek kirakózni, és vettem hozzá egy pár asztalbakot az IKEÁ-ban, amit a kirakandó kép méretére tudok állítani (mármint hogy olyan messze rakom egymástól a 2 bakot amekkora a kép:) és a magassága is szabályozható. Ma ezt szereltem szét, és raktam el, és közben azon gondolkodtam mennyi idő múlva rakhatom majd újra össze? Fél év? Egy év? Kettő? És melyik országban...
Utolsó kommentek