Kedd reggel hallottam, hogy Anne már lent motoszkál, nem akartam, hogy lustának tartson, vagy azt higgye nem keltem fel, és mert tegnap 7:25-kor teljes harci díszben állt, lementem kb. 7-7:05-re. Tök kuss a földszinten, de látom Anne telefonját. Kutyák sehol. Már el is indultak? Irány a konyha, kávé, tea, asztal letörlése, stb.
Egyszer csak Anne előkerül, hogy Jutta beteg, és mindenki az ő szobájában alszik, ma itthon dolgozik. Gondoltam oké, nekem ezzel semmi bajom, amúgy is arról volt szó, hétfőn, szerdán, pénteken praktizál, a másik két nap a papírmunka (office days), akkor megpróbál itthon lenni, cserébe jövő héttől (hétfőn, szerdán, pénteken) nekem 15-ra Juttáért kell mennem a bölcsibe és hazatolnom. Szóval jót ücsörögtünk és beszélgettünk 7-fél 9-ig, amikor felkeltette Miskát, szerintem a gyerek elő is került és leült a tv elé 3/4 9 körül :) Megint mint egy lassított felvétel, úgy evett, mondjuk nem is értem hogy éhezik meg az alvásban, általában este 8 körül még az asztalra kipakol mindent Anne, tegnap pl. este Miska elé tett másfél vajas kenyeret, 4 dl meleg kakaót, a tegnap előtti kakaós puuro egy jó adagját, egy fél paradicsomot, és uborka szeleteket, miközben a gyerek megevett egy kis doboz joghurtot. Mindezt úgy, hogy 17 után volt a (másik) vacsi, Miska rizst evett és vagy 6 virslit ketchuppal.
Szóval Miska a tv-t bámulva 10 perc/falat sebességgel eszi az első fogást (mert reggeliből is két fajta volt ma neki), 9 óra 20. Aztán "hipp-hopp" elindultunk, és kb. 9:35-kor már a suli mellett is voltunk, rájöttem miért nem rohanunk, 1. mert senki sem :) 2. mert kedden és pénteken Miska első órája korcsolya kint a suli melletti sportpályán. Legalábbis szerintem az van megcsinálva jégnek. Ott totyognak, siklanak, esnek a 7 éves kis kölkök, a tanárnéni néha csináltat velük ezt-azt, de a lényeg a móka. Elég klassz. És még utánunk is jött gyerek, igaz, ő már az épületből, koriban, Miska meg lassan vette fel a korcsolyáját, és aztán sisak nélkül ment a jégre, de az anyja szólt neki :) Na, ezután mentem én a nyelviskolába.
Ami a könyvtár mögött van, bár szerintem ugyanaz az épület, mint Miska sulija, és bementem az Anne által mondott ajtón. Hát(só) bejárat volt igen, és találtam is egy kedves (tanár?) nénit, aki elkalauzolt a jó helyre, igyekeztem kifelé jövet az agyamba vésni, hogy jövő héten már a jó ajtón próbálkozzak. Természetesen iszonyú korán voltam a 9:50-nel a 10 órás kezdésre, negyed óráig másik tanuló nem érkezett, csak a 3-4 tanárnéni volt velem. És tényleg nénik, szerintem egy sincs 70 alatt, de nagyon fittek, és kedvesek, és nincs öregszaguk, aki velem volt, annak pl. (NEM RÖHÖGNI) abonett illata volt inkább :) És ami még fontosabb, hogy önkéntes munkában csinálják ezt a tanítást.
A csoportban 6-an vagyunk, mindenki nő/lány. Egy Csehországból, 1 Kolumbiából (terhes de már a vége felé jár, finn férje van), 2 török nő, az egyik a matriarcha szerintem, legalábbis úgy néz ki, de a másikba sem kötnék bele (a testőre?), és egy ázsai fogorvos nő, kb. fél éves babával (együtt érkezett, és 11 körül kis is csomagolta a gyereket.) A 2 török nő volt együtt, a cseh és a kolumbiai, és az ázsiai külön, hozzá leült egy tanár, meg a törökökhöz is. A maradék egy tanár köztem meg a cseh kolumbiai vegyespáros között mászkált, mert ők már nagyon jók, és elvoltak egyedül is.
Először átnéztük melyik könyvből kellene tanulnom, mert háromféle (szintű és színű :) volt. Ez előtt még persze "regisztráltunk", és volt olyan kérdés is, hogy írok, meg olvasok-e az anyanyelvemen (vagy csak nőttem, mint a dudva, már bocs...) De ezekre a tanfolyamokra érkeznek olyanok is akik nem írnak és/vagy olvasnak az anyanyelvükön. Szóval könyv: az első szintű gyerekeknek is van, szinte csak kép, nagyon kevés szöveg. A másikban szótagolva vannak írva a szavak, mert a finnben sok a hosszú szó, és így könnyebb az elején, én ezt válaszottam, zöld színű, van hozzá munkafüzet (vastagabb, mint a könyv) is. 10 euro volt a kettő együtt. A pirosban szinte csak szöveg van, ezzel kicsit nehezebb lett volna, jó nekem ez a zöld. A kék színű nagyon alap könyvbe is belenéztünk, itt letesztelt a tanárnő, kiejtés, olvasás, ilyenek. Persze mindekninek mindenre azt mondják jó-o, és kyllä (külle-igen, bizony), szóval nincs hasonlítási alapom, de nem vagyok béna az biztos :) És ebből a kék könyvből fénymásolt nekem 2-3 oldalt amin a testrészek vannak finnül, mert az nekem majd kell ha gyógytornász leszek itt. Kedves nem?
Amúgy kb. két és fél leckén átszaladtunk egy óra alatt, de nem volt gyors, meg mivel már tanultam azért sok minden ismerős volt. És a tanár ott ült mellettem, és nézte amit írok, és mindent felolvastatott előtte. Majdnem mint egy magántanár, és önkéntesen csinálja, nekünk meg nem kell fizetni érte. Elég hamar eltelt a 2 óra, nem is tudtam senkivel beszélni (a törökökkel nem is mertem volna :), szóval indulhattam haza, gyalog, egyedül, és el sem tévedtem, szóval hurrá :) Azért lesz mit tanulni a héten :)
Szóval a kisnyuszi beteg, ahogy a képen is látszik. Sajnos telefonnal van, mert a fénykészgépem nem lóg állandóan a nyakamban, meg senki arcába nem szeretek fotózni, de azért látszik, hogy baja van. Mondjuk ez az egy órás nyöszörgés és arcnedvek pólómba törlés utáni egy órás alvás után van, szóval sokkal jobban lett estére, de holnap velem lesz itthon, Anne nem viszi bölcsibe. Háromszor megkérdezte nem gond-e. Nem akartam mondani, hogy ezért jöttem, és szerintem minden oké lesz. Eddig sosem volt semmi nehézség, ha egyedül voltam vele. Pedig ma kétszer is kellett nagydolog miatt pelust cserélnem :)
Utolsó kommentek