A nyelvtanfolyam egy közösségi, vagy művelődési ház-szerűségben van, Sampola a neve. Jó, most beírtam a fordítóba, és a työväenopisto felnőttképzést jelent, szóval, ez csak kinézetre művelődési ház, valójában úgy tűnik ez egyfajta suli. Mivel könnyen megtaláltam a helyet, volt időm leülni az előtérben, majd elmenni wc-re (akadálymentesített, természetesen!). Ezután 10:40-kor volt képem megkérdezni, hol van a Viita-akatemia, ahol az órám lesz (11-től), el is vezettek oda...

A "volt képem megkérdezni"-t azért így írtam, mert természetesen senki az égvilágon nem volt rajtam kívül ebben a melléképületben. 11 után jött meg mindenki más, válogatott komoly banda (már az épület előtt hangosan röhögcséltek), nagy elvárásokkal tekintek az itt töltött heti 3 óra elé :) A végén fájt az arcom a mosolygástól :) 15 nő: 2 Kínából (nem ismerik egymást), egy japán Tokióból, egy filippínó, egy német, egy lett, egy orosz, egy ukrán, egy izraeli, egy kubai (ebben nem vagyok biztos) én, és négyet még nem tudok, de utána járok, mert úgy emlékszem 14 országból vagyunk.

Természetesen az asztal "vidám" végén ültem, olyan arcokkal, hogy kész... Szemben Viola, Kínából, finn férjjel, augusztus óta házas, képtelen ejteni a "b", "p", "v", "l", "r" hangokat, folyamatosan fejeket vág, szenved, kommentel angolul, és mikor azt mondtam szingli vagyok közölte hogy maradjak is az :) A párja Jossie, filippínó (35-40 éves lehet), 3 hónapja házas, finn férjjel, még a feje is megfájdul ha finn szöveget hall, de angolul úgy tolja mint egy stand up comedy-s, nagyon komoly. Szünetben fel sem állt, csak az órát szuggerálta, hogy teljen az idő, pedig szerintem mocsok jól érezte magát.

Az én hármasom: bal szomszéd Krisztíná (32 éves) Oroszországból, kérdeztem mit csinál itt, azt mondta csak él. 4-4,5 óra vonattal Oroszország, de pár szempontból itt jobb élni, szóval itt él. Finn nyelvben nem teljesen kezdő, de a magánhangzókkal nem nagyon boldogult :) Sokat nevet ő is, mint az eddig leírtak. A jobbomon Shanie Izraelből (27 éves), a férje svájci állampolgár, amúgy fél izraeli, fél magyar, de nem beszél magyarul. Itt tanul Tamperében, "asszony" meg jött vele, mondjuk Shanie kinéz vagy 20-22-nek, inkább gondolnám róla, hogy egyetemista. De ő is csak úgy van itt Tamperében, finnből szintén nem kezdő, bár nagyon nem szépen ejti a szavakat. Ez a 4 ember a szűk környezetem :) Parádés, főleg Viola és Jossie.

Aztán, Makiko Tokióból, tök jó forma (nem írom le külön, mert mindenki sokat nevetett, mondjuk nem láttam rá a jobb oldalon 4 emberre kb., de szerintem senki sem morc :), Szvetlana Lettországból, nagyon nagyon kedves, és iszonyú szépen beszéli az angolt, és "terhesmacska" (babát vár, aki nem érti :), de talán a tanfolyamon még végig itt tud lenni (április 18. az utolsó óra). Egy másik Krisztina Németországból, ő is nagyon aranyos, Szvetlana párja itt a nyelvsuliban. Az ukrán nő nagyon robosztus, és a kubai (?) nagypofájú, de olyan vicces, határozott módon, sokat kérdez, de nem gáz egyáltalán. Eddig ennyit tudok róluk, nagyon klassz banda! A tanárunk Mervi Helsinkiből, két gyerek anyja, házas, olyan 35-37 éves lehet (szerintem mondta, de nem emlékszem). Nagyon szépen beszél angolul ő is, de keveset, ezt el is mondta hogy nem fog sokat.

A névsorolvasás után egymásnak kellett bemutatkoznunk, nekünk hármunknak elég jól ment, és a korunkat is mondtuk hozzá, pedig az nem is volt a gyakorlatban. Megtudtuk, hogy jön a tavasz - Kevät tulee! (holnap itt -23 fok lesz :) mert szerdán először jött fel a nap Utsjoki-ban. Ez Finnország legészakibb pontja azt hiszem, de a tetején van az biztos. Ez után jött az abc, meg a magán és mássalhangzók külön, és a hosszú és rövid magán és mássalhangzók, hát a társaság szétesett :) Annyit nevettünk, pl. Viola az odavan, kérdezte az r-t hogy fogja megtanulni, mondta neki a tanár, hogy gyakorolja tükör előtt minden reggel. (És azt is megtudtuk, hogy minél többet kérdezünk, annál jobb, mert Finnországban az a tanárok nézete, hogy a sok kérdésből tanulnak ők).

Mivel már tudtuk a hangzókat minden formában, betűznünk kellett, elég sokat, a könyvben leírt neveket (a Kieli käyttöön könyvet használjuk, legalábbis most ebből volt fénymásolva 3 oldal a csoportnak) aztán a csoporttársak nevét. Ezután olvastunk picit, egymásnak főleg, végül vettük a számokat. Nem sok anyag, de elég szerintem. És végtelenül jól szórakoztam, és egészen más volt, mint eddig itthon a gyerekekkel, de mindkettő jó.

Továbbra is mindenkire sokat gondolok, írjatok, hogy tudjam mi van veletek. Skype-on keveset vagyok, tudom, de majd igyekszem javulni ebben is, de így sem kerülök ágyba 11 előtt sosem (mondjuk nem kellene olvasnom akkor meg már, de én úgy szeretek elaludni :)