Nos, igen, elszaladt ez a sok nap, és már egy hónapja itt vagyok, egy "2 gyerekes", (kertes) házban lakó, kutyás lány lettem :) Meg sok minden más is történt, nem fogok zanzásítani, mert minek... ez nem egy kiesős műsor, ahol jönnek a legjobb pillanatok, főleg hogy senki nem szavazott ki a házból, vagy a show-ból :)

A tegnapi sífutástól még a nyakamban is izomláz van, annyira azért nem vicces, és érzem Ober Ági tanárnő kedvenc izmát is ("ha még egyszer születhetnék delfin szeretnék lenni... vagy latissimus dorsi" :) Így keltem: "jaj a latissimusom, érzem hol tapad". Veszélyesen komoly izomtudata van az embernek, ha gyógytornász szakot végzett :)

A tegnapi sífutás után vasárnapra korcsolya (ingyenes a jégcsarnok délig ugye, minden vasárnap) és este floorball volt a "sporttábor" (copyright by Miklós :) programja... Miska felkelt, és ment a sakkozás, hogy ebben a gyönyörű napsütésben mi legyen... sífutás vagy kori, síelés... Gondoltam, igen, egymás után az összes, este 6-tól meg a floorball, pont eléggé fitt vagyok mindenhez :) Szóval elmentünk korizni. Aztán Anne meg Miska egy 3 órát síelni. Én mondtam, hogy passz, elég lesz a jég után az esti floorball... tudom, tudom, pucmány vagyok, és lamantin, de egyszerűen nem merek napi 3 mozgást bevállalni, most még :)

Jutta itthon maradt velem, szóval mikor felkelt 3-kor szórakozattuk egymást, kb. 17-ig. Ő engem 2 pelenkacserével... és azzal, hogy mandarinba fojtotta magát. Egy mandarint hámoztam meg neki, és a gerezdeket félbe szedtem, mert tudom hogyan tömi a fejébe, de ez, ma... mikor már vagy 6 fél volt a kis szájában elhúztam előle a tányért és mondtam, hogy odotta (várni... nem tudom mi a felszólító mód :) erre elkezdett sírva fulkodolni, hogy adjam vissza a tányért. Közben 2 félig megrágott felet már kiköpött a kezembe, mert üvölteni nem lehet tele szájjal, de vissza is falta őket, bájos volt. Elhagyta a számat a "megfulladsz hülyegyerek" mondat, amit azóta is bánok, mert imádom, de mérges voltam rá :)

Megint voltam floorballozni a tűzoltókkal, hát... sokat nem javultak, de legalább élvezik, én viszont levegővel is jobban bírtam, és sokkal jobban játszottam, főleg a védőmunkámat emelném ki, a blokkolásokat, de adtam pár kiváló passzt is. A jobb combom belsejét kicsit meghúztam, nem volt annyira kellemes, de összeségében jó volt, kérdezték jövök-e jövő héten is, az a 2 aki kommunikál velem, nem is értem... Én néha beszélek angolul (pl. az egyik jó passzomnál mondtam, hogy it was my best, de le se sz*rnak... remélem csak idő kell nekik. Vagy pálinka :)

Hazahoztak megint, Timo és a lánya Emilia (ők beszélnek velem kb. csak, meg még egy idősebb fickó), az ajtót becsuktam ugyan, de mostanában nem zár be ha megrántjuk, és Luna... Luna, az a drága eb, kinyitotta, és huss... ment nyúlászni. Fel- és le nyargalt az utcában, szerintem a héten harmadszorra szökik meg, ez a rekord eddig, Anne kergette is becsülettel, rázta a virsli darabkás zacskót és hiába kiabált, hogy ne, Luna odacsinált a szomszéd kertjébe, de kiderült, hogy erre külön lapátunk van... (régen a vitorlás táborban a srácoknak hányás-ásójuk volt :)

A vacsorával elértük az itteni étkezés mélypontot. Anne új receptet próbált ki, rízzsel meg darált husival töltött kaliforniai paprika sütve, egy kis valamivel leöntve. Miska, ami szenvedést eljátszott... közben Jutta kente a puuro-t mindenhová, majd lelökte az egész tányérkáját a földre. Miska a nyelve hegyével érintette csak a paprikát, de rosszul volt tőle, lengette a villáján, aztán onnan lecsúszott és a bal vállam felett repült el, nyomot hagyva a széken  mellettem.... Jutta megunta az ülést, és kimászott az etetőből, akart jönni hozzám, de az anyja az ölébe vette, és próbált tovább úgy enni. Csak közben fegyelmezte Miskát vagy valami, ezért Jutta ráment a késére meg a villájára, megfogta ahogy az a nagykönyvben meg van írva, mi meg fulkokoltunk a röhögéstől mert ezen mi mást lehet (repülő paprika, puuro a földön, Jutta késsel és villával...) Az anyja ráfogott a kis kezeire és vágta magának a következő falatot, persze Jutta azt várta az ő szájához megy a villa, hát nem... Az x. falatot az anyja a gyerek hátára szórta, szóval neki is meglett a találata... Én ettem egyedül normálisan, de mindegy volt az egész étkezőt takaríthattuk.

Miska este a mikulás történetét nézte (nem tudom mi a címe, de nagyon tetszett), végre valami értelmes film, kb. fél óra után kapcsolódtam bele, de értettem mi van... Az, hogy Nikolas szülei meghaltak, a kishúga meg a tóba fulladt és árva, és egy nagyon szegény faluban nevelkedik és évente cserél családot. Lesz egy jó pajtija, fekete haja van. Aztán egyszer csak elkerül egy nagyon morcos, fekete hosszú hajú emberhez, aki a falun kívül él és nagyon nem kedves, és nagyon be van havazva a háza állandóan. De, fával dologzik, és Nikolas-t is megtanítja mindenre a fával kapcsolatban, bútorok készítése, kis szobrok faragása, megfelelő fa kiválasztása az erdőben. Közben már nem is annyira morc a bácsi, és nagyon megszeretik egymást. Aztán kiderül, hogy Nikolas stikában farigcsál mindenféle kis szobrot, játékot. Amit szétosztanak a faluban a már nem annyira barátságtalan mesterrel, mert Nikolas így hívja, mester. És egy gyönyörű hintalovat a tóba dobnak egy léken át, a kishúgnak aki belefulladt.

Kérdeztem Miskát (ketten néztük), hogy miksi (miért)? Mikor azt a nagyon szép hintalovat bedobták a lékbe, és ő mondta, hogy mert a Nikolas családja belefulladt a tóba. Szóval lehet nem csak a kishúg (de csak neki dobtak ajit), mert Miska az apukát meg az anyukát is felsorolta. Én meg mély átérzéssel mondtam, hogy surullinen (szomorú). Aztán Nikolas már nem kisfiú, hanem nagy szőke szakállas és hajas férfi, és a mesterért eljön a 2 fia és elviszik. Nikolas és a mester is nagyon szomorú volt, sírtak is, és az öreg adott neki egy kulcsot. Ami egy ládát nyit az ágy alatt, tele pénzzel meg ékszerrel. Nikolas bemegy néha a faluba, és az a nagy hír, hogy a fekete hajú nagyon jó barátjának egy kislánya lett, Aada.

Aztán Nikolas mint egy megszállott állandóan csak farag meg dolgozik, aztán szétosztja a faluban az ajándékokat. Ekkortájt csináltat magának piros ruhát (és már nagy fehér haja meg szakálla van, mert a sok munkában nagyon öregszik... vagy nem tudom, de kb. 10 perc van a szőke Nikolas-sal a többi jelenetben már őszes hajú). És vesz réniket is, és idomítja őket, hogy üljenek le, meg ilyenek. Amúgy már az öreg mesterrel is szánnal járt ajándékozni, csak akkor még ló húzta. A piros ruha készítésnél Miska előzékenyen végigmondta nekem a színeket, és meg is mutatta. A rénszarvasoknál meg az ölembe feküdt :)

Aztán egyszer Nikolas bemegy a faluba, Aada már olyan 8-10 éves, és beszélget vele, mit szeretne kapni, de valamivel megbántja, mert Aada elszalad. Ezt megbeszéli a fekete hajú barátjával, akinek már nagyon régen egy szép vitorlás hajót csinált fából (kicsit, a vitorla pl. egy faforgács). Aztán nagy baj van, mert Aada eltűnik és az egész falu keresi mindenhol. De nem találják. Nikolas fáradtan sífut megy haza, és szomorú meg aggódik Aada miatt, de az ott van nála a házban a mikulás cuccban alszik az ágyon. Na, ha már itt van, együtt mennek el ajándékot osztani a szánnal, és a tóba is dobnak csomagot. Mikor elköszön Aadától Nikolas mutatja, hogy titkos a mikulás dolog, ne szóljon senkinek.

Aada nem is szól, de minden évben elmegy segíteni csomagolni meg osztani Nikolas-nak. Egy idő után a férjével. Aztán egyszer a kis hajó makettel érkezik, a fekete hajú barátja meghalt. Nikolas szomorú ugye, és elviszi a sírhoz a hajómakettet. Aztán egyszer Aada várja az úton a nagy hóban a szánt, hogy együtt menjenek ajándékozni, de a szán csak reggel jön, üresen. Aada beszáll, Nikolas házához megy, de ott csak egy kis doboz van egy rövid üzenettel és egy órával. Aztán a férje csomagol Nikolas helyett, Aada veszekszik vele. A következő képen állnak a tavon a léknél, Aada, a férje és a gyerekük, és a kis dobozt a lékbe dobják, Nikolas meg elhúz az égen a rénis szánjával....

Ennyi a mese mára, a (magánhanzós)dal szövegét be fogom gépelni, és küldöm annak aki kérte :)

Ezúton is nagyon nagyon gratulálok a női felnőtt floorball válogatottnak, hogy ott lesz a decemberi VB-n Csehországban :) (Remélem én is. Ez a karácsonyi ajándékom magamnak... "És úgy örülök neki" :)-Kuszkó)