Először is elnézést, hogy nem volt poszt eddig, akartam írni, csak éppen időm nincs :( És nem is alszom, de hagyjuk is, kit érdekel... jó sok minden van, megpróbálom röviden, de érdekesen leírni mi történt csütörtökön.

Először is... kellett nekem elárulni, mikor megy a buszom, hát a most csütörtök "hollol" (horror-annak aki nem családtag, és nem ismeri Mátékát) volt. Miska szöttyögött, mint rendesen, így új rekord idővel ültünk a kocsiba, 8:28-kor indultunk a feles buszomhoz. De annyira rámragadt a nyugodtság és nem idegeskedés itt, hogy most sem izgultam. Kiváncsian vártam mi lesz... :) Az, hogy a busz a megállóban várt (8:32-kor érkeztem), felpattantam rá, és még vagy 5 percig nem indult el.

A buszútról el kell mesélnem, hogy most, hogy melegebb van, és olvad a hó, csúszik is le a házak tetejéről. Helyenként nagyon szép, és érdekes ahogy kinéz. Mintha a takaró lógna le az ágyról, csak kicsit merevebb :) Néha vissza is kunkorodik. És a jégcsapok... azok is csodálatosak :) Tamperében pedig a busz mindig elmegy egy nagy és szép templom mellett, és egy temető is van ott, legalábbis annak néz ki, de inkább park. Kerítés nincs, és az emberek a sírkövek mellett sétálgatnak el. Ha jobb idő lesz megnézem és elmesélem. Vagy mikor jön Bogi (jövő héten remélem :)

Óra előtt megint tanultam a Sampolában, mint már megszokhattátok, de kicsit zavart a zaj. Valahol nem messze tőlem valami előadás zajlott az épületben, időről-időre tapsvihar, zenebejátszások, és ki-be rohangáló jelmezbe öltözött fiatalok. Gondoltam, mivel ez egy oktatási központ vagy mi, biztosan valami csoport végzős, és nekik van valami záróünnepély, hát nem, de erről később.

Az órán nagyon kevesen voltunk, és lassan szállingóztak az emberek, hozzám pár csak 3/4 órás késéssel jött. Ázsiai, azt hiszem vietnámi nő, nagyon vékony, pici, és járt már Budapesten. Tudom, furcsa leírás ez így, de jobban nem tudom jellemezni :) Velem szemben az a nő ült megint, aki szerintem tökre nem nőies, és az Andokból jött. Volt időm megfigyelni, és annak ellenére, hogy kis bajuszkája van, a körme lakkozott, a szemöldöke tetovált és fogékszere van. (majdnem azt írtam fogköve, de azt nem tudhatom ugye... :) Ehhez susi (ami farkast jelent a finn nyelvben-ejtsd szuszi) nadrág és edzőcipő van rajta, és a táskáját magán tartja az óra alatt. Egy szerencséje van, hogy Jossie a barátnője, és hogy jó fejek mind a ketten :) Az óra előtt egy stand up műsort lenyomtak arról, hogy a nőnek milyen két gyönyörűséges kislánya van, annak ellenére hogy ő csúnya. (Azt hiszem Jossie az ugly jelzőt használta)

Végre tanultunk valamit :) Az igeragozást. A finn igék a végződésüktől függően 6 típusba vannak sorolva, és mindegyiket kicsit másképpen kell ragozni. Plusz személyragok, mint a magyarban... (pontosabban a szó töve lesz más, a ragok nem) Mi csütörtökön az egyes típust vettük, ami a legkönnyebb, de többen így is sokkos állapotba kerültek. Vettük még az egyes- és többesszámot (jele a finnben a T betű), persze csak "normális" szavaknál, még semmi fokváltakozás! Továbbra is minden nap hálát adok Ildikónak és Katinak a finn óráimért... És terítékre került az "ez, az, ezek, azok" és az "itt, ott" is. Egész sok minden ahhoz képest, ahogy eddig haladtunk.

Óra után a buszomhoz sietve azt vettem észre, hogy Tampere utcái fel vannak szórva cukorkapapírral... Nem tudtam mi ez a nagy szemetelés, aztán itthon az asztalon is volt egy pár papír, és akkor megkérdeztem Anne-t, hogy mizu ez az édesség mizéria ma. Csütörtökön volt Finnországban a penkkarit. Ezt találtam róla magyarul: "A diákok Finnországban 9 év általános iskolai és 3 év középiskolai képzés után jutnak el az érettségiig. Az érettségi szünet előtti utolsó tanítási napon, amely általában február első hetére esik, vidám ünnepséget rendeznek az iskolában, amelynek penkinpainajaiset a neve."

Szóval az van, hogy a gimis végzősök tegnap voltak suliban tanulni utoljára, innentől már csak vizsgák vannak, meg arra felkészülés. És ezt azzal ünnepelik, hogy beöltöznek, és cukrot esznek, meg búcsúztató van a sulikban. Este meg nagy beba.... Ja, és fontos, hogy ilyenkor teherautókon hordoztatják körbe magukat a városban, és be vannak öltözve jelmezbe. Egy videó az idei espoo-i-ról:

És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Bálint névnap volt tegnap. Ami itt nem igazán a szerelmesek napja, sőt a tanárunk Mervi egyenesen kijelentete, hogy semmi romatika, itt barát-nap van. Anne is kapott 2 képeslapot, hogy boldog barátok-napját. Bezony :) Semmi rózsaszín, semmi szivecske :)

Délután sóska volt, ami nem annyira a barátom, szóval nem ettem sokat tegnap... Luna kétszer szökött ki, és egyik sem az én hibám volt, hehe :) Miska követte el mind a kettőt... meg a kis ázsiai szomszéd. Viszont mivel nem volt temposirkus Miskának, és azt nem lehet, hogy a gyerek ne égesen el napi 25 ezer kalóriát, 18-kor kocsiba vágtunk magunkat megint és irány az ingyenes sportközpont. Ahol foci és hokipálya van, meg sífutó terep a fák között. Ezúttal én csak Juttanen-t húzkodtam a hóban, nem sífutottam, de így legalább tudtam fotózni:

Nem olyan jó minőségűek a képek, mert csak telefonnal vannak fotózva, de "besírás"... mármint ez elképzelhetetlen otthon. És este 10-ig nyitva van (mármint gondolom a világítást akkor kapcsolják le, mert amúgy kerítés nincs). A sífutó pályára ki van rakva a tábla, hogy ott nem lehet sétálni, szóval a focipályán húzkodtam a kiscsajt a hóban, aztán Miskát és Simo-t felügyeltem, hogy ne öljék meg magukat mert egy kis tároló ház tetejére másztak fel, és ugráltak le, olyan 3-4 méter magasból, reméltem hogy semmijük nem törik el. Persze puha hórétegre estek, na de akkor is...