Több mint egy hete kitartóan süt a nap, és sokszor elhangzik a finn mondat, aurinko paistaa. A természet törvényei pedig ugyanúgy működnek itt, mint máshol, a hó olvad. Na, de mit látok, mi van az elolvadt hó alatt? Kutyagumi. Nagyon sok. Már hetekkel ezelőtt megjelent a cikk az Aamulehtiben róla, hogy az erdőkben önkéntesek szedik, mert annyi sok. Itt "falun" (ez egy svéd város, hehe :) a járda mellett és néha azon is kb. 10 méterenként van a kutyaürülék.

Amitől kicsit szag is van. Amihez persze hamar hozzászokik az orr, de akkor is... Ezen kívül nagyon sok csoki és cukorka papírt láttam a maradék hóban, cigicsikket, üdítősdobozt (műanyagot és pléh-t is), cigisdobozt, és ma a könyvtár előtt valami festett követ vagy radírt, vagy nem tudom, de fehér alapon fekete vékony vonallal rajzolva volt, és két darabot is láttam. A történet nem vicces része, hogy most van igazán jég, mikor nagy területen, hosszan olvad napközben, és lefagy éjjel. járdaszélességű, és helyenként 10-20 méter hosszú egybefüggő "jégpályák" vannak a gyalogúton.

Egyébiránt rettentő boldog vagyok, mert sikerült Tove Jansson A Mumin-völgy novemberben című könyvét magyarul és finnül is kikölcsönöznöm április hónapra. Öröm és boldogság. (És szerintem majd meg is lehet hosszabítani.) Ide kapcsolódik a történet, hogy nem kellett 3 hónap, hogy az első kerek finn mondatomat helyesen elmondjam itthon (is). Miskának szólt, de Anne előtt, szóval volt lektor. Éreztem, hogy tök vörös a fejem... nem tudom miért, de olyan furcsa volt, zavarban voltam.

A nyelvórán "rám lett szólva", hogy ne beszéljek angolul. Nagyon cuki a tanárnő (néni), mert lerajzolt egy fejet, és mutatta az agy területén, hogy itt a magyar nyelv helye, itt az angolé, ez meg a finn, és ha a magyar-angol-finn utat csinálja az agyam, az sokkal több energia és idő, mint a magyar-finn közvetlen út :) Köszi, tudom én is :D A keddi órák lassan baba-mama klubbá alakulnak, én is vittem már be Juttát egyszer, az ázsiai fogorvos nő minden órára hozza a kislányát, és tegnap Maria Kolumbiából is hozta Aleksit a 2 hónapos kisfiát. De mivel mindenki nő, és nagyon bababarát (jut is eszembe, az egyik török nő, a héten szül), így ez nem gond. Május 28-ig lesznek itt óráim, ellenben a tamperei csoporttal, ahol már csak 3 óra van :( A május 28. azért tökéletes egyébként, mert június 1-jén repülök haza, aztán 15-én vissza, majd június 29-én újra haza, és csak július 27-én vissza. Mindkét repjegy megvan tegnap óta :)

Otthon a családom (és egyéb állatfajták, hehe... Gaba pl.) nagyon gyorsan tudja mndani a ne, ne, ne, ne szavakat, ha valami nem tetszik neki... :) Na, itt ugye van az ei ei ei, ami a nem, nem, nem, és Juttának mondjuk, nem túl nyomatékosan, ha valamit nem kéne megfognia, stb. A ne finnül älä, egyik keddi órán már volt szó róla. Na, ezt aztán lehet, mondani sokszor egymás után gyorsan :)

Még egy cikk az újságból, nem túl vidám, egy ember halott hiúzt talált a mökkije teraszán, lehet éhenhalt. Nem halógödör van, halómökkiterasz :) Jó, ez nem vicc, sajnálom szegényt! És figyelem a hiúzos híreket.