Még minden egyéb előtt: itt is köszönteném "Aki"-t, Helsinkiből, bibibi, van egy olvasóm, aki a fővárosban él, és őt is Aki-nak szólítják, és írt nekem e-mailt :) Ma "csak" a kutyákkal voltam sétálni, de hát ugye az mindig egy tortúra :) Megfigyeltem, Luna az 5 km alatt szerintem 15-öt "fut", ugyanis, az csak egy dolog, hogy felugrál és előre, percenként körbefutja Rumbát is. A séta végére állandóan megbánom, hogy nekiindultam :)

Délután kettő körül rámtelefonált Anne, hogy ma jönnek a redőnyt szerelni. Mondom, jó, itt leszek. (Hol lennék, ugye :) A "mesterember" szimpi volt mikor jött felmérni a terepet, de nem csak szimpi, nagyon gyors is, kb. 40 perc alatt végzett a nappali redőnyözésével, úgy, hogy semmi kosz nem maradt utána (pedig fúrt, hallottam), és a kanapét meg a tv-t is visszatolta a helyére. Teljesen meg voltam lepve, a.) hogy jön, sietve, de nem kapkodva dolgozik, b.) rendet hagy maga után, nem koszt. Én végig a konyhában olvastam, és arra vártam, hogy porszívózzak utána. Mennyire elképzelhetetlen otthon, hogy mikor szerelnek valamit, utána más dolgod sincs, mint leülni a kanapéra, és nézni a tv-t? (A testvéreimnek üzenem, hogy kiolvastam a postán küldött Moore-t, viszem majd haza :)

Jutta ma egy nyúllal "jött haza", egészen pontosan egy játék nyuszival, egy tornazsák szerűségben, és egy füzetke is van hozzá. És nem állatrablás van a háttérben, hanem ez a kis játék nyúl körbejár a pikku myy-k között a csoportban, minden hétvégéjét más családnál tölti, és a füzetbe be kell írni, mi történt a pupu-val az adott családnál. Szerintem nagyon cuki ötlet. Nem tudom Anne mit mesél majd a füzetkébe, de én tökre meg tudnám írni helyette :) Csak finnül nem tudok, de mesét tudnék a nyúlhoz költeni. Vagy a "nyúlon túl", höhöhö :) Javasoltam például Anne-nak a 2 duplo nyúl bevonását a sztoriba, azokkal Jutta sokat játszik, sőt, mivel főleg velem duplozik (jó, én építek, ő meg nézi... de még sosem csavartam ki a kezéből építőelemet, mert nekem kellett :), megtanítottam neki, a pupu pusu-t :) Úgy cuppogunk a nyulaknak, hogy öröm nézni, aztán mostanában mert megint jön a foga, leginkább bekapja az egész nyulat. Őket (mert kettő van)

Este 6 körül (haha, este, negyed 23 van, és még nem ég a közvilágítás, mert éppen csak kezdődik a szürkület) erős gyerek-felügyelet alatt/mellett (Miska, Jutta, Simo, Senni) nekiálltunk Anne-val a gumiasztalt, vagy trambulint megépíteni. Olyan 5-6 méter átmérőjű lehet, szóval nem kicsi, de kb. másfél óra alatt végeztünk, igaz Mats becsatlakozott a felénél, akkumlátoros csavarozóval, meg hozzáértéssel :) Persze Anne meg én is boldogultunk, de így azért gyorsabb volt.

Továbbra is küzdök a Fazer termék függőségemmel, ha pätkis túladagolásban halnék meg, a gyár területén szeretném, ha eltemetnétek... Atyaég, most jutott eszembe, ha viszek haza  a nővérem süthet belőle/vele csokis muffint... jááááj, valaki mentsen meg... :)

És míg el nem felejtem, a magyar U19-es floorball válogatott elődöntős, holnap Németországgal meccselnek; megnéztem ma, hová "kell" mennünk majd augusztusban Anikóval a mumin múzeumba (ide:); és a finnek megverték az oroszokat a hoki vb csoportmeccsen 3-2-re, jupppijééé :)