Múmin-völgy

Senki ne ringassa magát hiú ábrándokba, nem lesz szerintem minden nap mese, csak így az elején :) Ma újra elmentünk a rendőrségre és ha már Tamperében jártunk, minden más hivatalt is meglátogattunk. A 20 kg-os csomagom már kikapkolva a szobámban, holnap lehet hogy síelek, és megtudhatjátok mi az az adómedve a tovább után...

Ma egész nap senki sehová nem ment, csak Anne meg én Juttával meg a 2 kutyával egy rövid sétára ebéd előtt, dél körül. Reggel -ahogy tegnap is- a napilapot nézegettem, és míg nem nem felejtem megírni, természetesen minden nap van benne floorball hír :) Ma pl. Eliisa Alanko női (NŐI!!!) játékosról. Az újságból tanulom a szavakat. Szerintem jól megy :)

Semmi extra nem történt ma, kb. egész nap nezetem, mert végre van net, és mert a család nem volt itthon. Megnéztem az újságot, igaz pénteki, de abban az volt, hogy pénteken 9. 39-kor jön fel a nap, és 15.19-kor megy le. Ezt ugye tagnap nem láthattam, mert a játszóházban voltunk. Csak a feljövetel idő a gáz, a lemenő kb. az mint otthon.

Este miután hazaért Anne meg a 2 gyerek, ettünk, aztán Anne kiment a 2 kutyával, addig én Juttával játszottam, aztán megnéztük az Így neveld a sárkányod. Finnül még jobb, mint magyarul :) Még jó, hogy már láttam magyarul párszor. Jó, egyszer az egészet, a többi alkalommal csak a jó/vicces részekig, az izgalmat már nem bírtam megnézni :)

Vagy az éjszaka közepén, vagy korán reggel -itt nem lehet tudni, délelőtt fél 10 körül lett kb. világos- megébredtem és elég nehezen aludtam vissza, de nem hallottam a földszintről mást, csak kutyaköröm kaparást a parkettán. Aztán visszaaludtam, és lementem, mikor Anne hangját hallottam, meg Juttáét. 9 körül lehetett. Reggeliztünk (puuro volt, valami bogyós lekvárral ettem:), Luna rámfeküdt még búcsúzóul (asszem csípi a fejem), aztán irány a rendőrség a finn azonosító számomért. Ja, igen, a 20 kg-os csomagomat még nem tudtam átvenni, sem első este, sem az azóta eltelt napokon, talán majd hétfőn. Tankoltunk Hämeenkyrö-ben, meg gyorsan megmutatta a várost Anne, sok kisebb falu együtt Hämeenkyrö, és van egy központ, ott van minden, supermarket, könyvtár, templom, posta, a szokásos, ilyenek. Aztán irány Tampere.

Szóval Anne és Jutta várt a reptéren, a kisfiú Miska itthon maradt, vagyis a legjobb barátjánál, aki 2 hétig Thaiföldön ünnepelt (akinek az apja német, finn feleséggel és a Nokiánál van elég magas beosztásban), és mivel pár napja jött haza, állandóan együtt vannak a srácok.

Kb. fél óra hazaérni Hämeenkyrö-be (a ä-t zárt e-nek ejtik, az y-t ü-nek), Jutta elég csendes volt, szerintem aludt. Itthon az első sokk a két kutya akik bejáratosak minden szobába és a konyhába, étkezőbe is, és hogy a fiatalabbik, Luna annyira bolond és szertelen, hogy felugrált rám. Szeretem a kutyákat, de nekem ez már sok(k). Szerencse hogy mindkét állat (az idősebb Rumpa) ír szetter és igen vékony. Látszanak a bordáik. De az alkaromat Luna már szétkarmolta. És a legtöbbet általam használt szó és mondat az „Ei Luna”, vagyis NEM Luna. (Reggel is ez volt az első, ami elhangzott.) Meg a család használ egy kifejezést, amit én hosszabban hallottam az egyik nyelvleckében istukaa (isztuká), ott azt jelentette: foglaljon helyet, így csak ISTU (isztu) ülj! De Luna nem ül.

Na, szóval bocsi, hogy nem jelentkeztem eddig, de nem igazán van net a házban. Még én sem értem pontosan mizu, de nincs, most mobilnet van. Ma először-tehát egész nap a gép előtt ülök :)

Kezdjük az utazással. A reptér szörnyű volt. Kezdve azzal, hogy kb. háromszor kellett másik sorba állni, mire hagytak becsekkolni, folytatva a nagyüzemi emberátvizsgálással (nem csak az övet kellett levenni, meg a pulcsit, egy nő végig is simogatott), és végül a busz, ami a repülőhöz vitt, és a repülés. (Megjegyzés: a kézipoggyászom méretét és súlyát sehol nem nézték, rá sem néztek… pedig olyan szép)

Ma érkezett a levél, hogy január közepétől minden csütörtökön 11-14-ig finn nyelvtanfolyamra járhatok, jupppiii...

Kezdésnek pedig egy videó nektek:

Sok tanulsága volt az elmúlt pár napnak, például az, hogy hamar elveszítem az érdeklődésem a csomagjaim ésszerű bepakolása iránt, vagy hogy nagyon ragaszkodom a tárgyaimhoz. A 20 kg-os csomagomba került Szabó Magda könyvtől a síszemüvegig elég sok minden, a kézipoggyászom pedig harmadolva lett a következőképpen:

-kütyük (e-book, laptop, elektromos fogkefe, külső memória, fényképezőgép, mp3, ezek zsinórjai, töltői)

-ajándékok a családnak és 2 finn nyelvkönyv

-kabalák (2 fő múmin, és egy fő csőfarkas+a múminos kistakaróm)

Holnaptól indul a csomagolás. Két lépcsőben, ugyanis vagyok olyan szerencsés, hogy december 29-én a -már- Tamperében élő ismerős kivisz nekem egy 20 kilós csomagot. Ami a floorball ütőtáskám lesz az edző és sícucokkal, némi tisztálkodószer és reményeim szerint tankönyv (finn és angol is) fér majd a 20 kilóba... Kicsit félek, hogy az összesen 50 kg sem lesz elég, de majd jól átgondolom én ezt, és akkor hátha mégis :)

Kezdjük az angollal. Mármint hogy nekem a szóbeli középfokúm sikerült, az írásbeli nem. Ez utóbbi vizsgám pontszámaira tekintve az én drága angoltanárom, Ági azt mondta ilyen rosszat akkor sem írtam mikor április elején először nála jártam. Én megnyugtattam, hogy pocsék tesztíró vagyok :) (Egy kósza figyelmeztetés a TELC nevű csodát választóknak... ha papírok intézésére nincs fél évetek bele se vágjatok. Én október 13-án nyelvvizsgáztam, de csak januárban lesz meg a szóbeliről a bizonyítványom, így a diplomámat nem én, hanem édesanyám veszi majd át)

És akkor a finn nyelv: már 2 évvel ezelőtt éledezett bennem a gondolat, hogy én innen el, és hová máshová mint Finnországba, ezért 2 talán 3 hónapig jártam a Katedrába finn nyelvtanfolyamra. Az angol meg a munka mellett nem volt túl egyszerű, és elég szorgalmas sem voltam azt hiszem. Azért volt ami ott ragadt rám, ha más nem a kedves csoporttársak és a 2 kiválló tanárunk ismeretsége. A Kieli käyttöön tankönyvet használtuk, aminek a teljes hanganyagát is megszereztük valahonnan, amúgy ez a könyv pdf-ben a neten megtalálható. Az 5-6 éve Oulu-ban élő barátnőm szerint ez a könyv nehéz, kezdőknek ő nem ajánlja.

Állítólag a finnek sok édességet és (igen, még télen is) sok fagyit esznek. Nagy kedvenc náluk a salmiakki (vagy likorice) ami kb. a magyar medvecukor megfelelője. Van aki szereti, van aki nem, én pl. ha nem túl erős akkor igen, szeretem, csak sokat nem szabad enni, mert hasfájás lesz belőle :)

És egy szemléltető videó a "medvecukorral" bevont jégkrémről:

(aki nem ért angolul és finnül: a videó első részében nem finnek a második részében finnek eszik a fagyos finomságot. Szerintem az arcok mindent elmondanak szavak nélkül is :)

Múlt héten éppen intéztem a dolgaim, és miközben az utcán sétáltam A-ból B-be, szemben velem fent az égen egy repülő éppen felszállt. Kicsit "akkor tudatosult", hogy hú, én is el fogok menni. Fel fogok szállni egy repülőre és elmegyek messzire. Annyira azért nem volt jó érzés. Inkább kicsit ijesztő, de szerintem ez a normális.

További szolgálati közlemény, hogy volt egy kedves kommentelőm, de vagy én vagyok béna, vagy a blog.hu nem szeret még eléggé, de elkavarodott valahová az a komment (én sem tudtam elolvasni), szóval ha olvasod most ezt, te aki kommenteltél, írd meg újra kérlek, mert tényleg kíváncsi vagyok rá!

Amúgy meg: nyelvvizsgáztam, angolból, de továbbra is járok tanárhoz, mert az sosem árt (vizsgaeredmény november elején lesz), és pakolom össze a lakásom, ami kicsit szomorú, de leginkább fárasztó. De utána jön 2 hónap kánaán anyukámnál :) Egy történet még ide: szeretek kirakózni, és vettem hozzá egy pár asztalbakot az IKEÁ-ban, amit a kirakandó kép méretére tudok állítani (mármint hogy olyan messze rakom egymástól a 2 bakot amekkora a kép:) és a magassága is szabályozható. Ma ezt szereltem szét, és raktam el, és közben azon gondolkodtam mennyi idő múlva rakhatom majd újra össze? Fél év? Egy év? Kettő? És melyik országban...

ahol lakni fogok. És a 2 gyermekből a nagyobbik a gördeszkán.

És egy vélemény :)

"Úgy látom a képekről, hogy itt rengeteg stressz és feszültség fog érni...:) Nehéz lesz rá átállni, majd ki kell találni valamit, amin néha felidegesítheted magad, nehogy sokkot kapjon a szervezeted. Pl.: zacskózott levegő a Rákóczi útról, hogy a tüdőd ki ne égjen a túl sok O2-től :D"

Volt egy mese kiskoromban, a múminok. Emelje fel a kezét aki emlékszik :) Ez az ni:

Hosszú lenne elmesélni nekem pontosan mi közöm hozzájuk, de imádom őket, van mindenféle múminos cuccom már, bögre, kistakaró, stb. és egy pár múmin is:

És Tamperében van a múmin-múzeum... röviden ennyi. Biztos lesz majd hosszabban is szó róluk (ha rajtam múlik legalábbis :)

(Mert vicces, és mert szeretem... majd meglátjuk mennyi igaz belőle :)

+15°C: - Spanyolországban az emberek téli kabátot és kesztyűt húznak. - A Finnek kifekszenek napozni.

+10°C: - A Franciák hiábavalóan próbálják bekapcsolni a központi fűtést. - A Finnek virágokat ültetnek a kertben.

+5°C: - Az Olasz kocsik nem indulnak. - A Finnek még kabriókat használnak.

0°C: - Megfagy a desztillált víz. - A Vantaa folyó vize kicsit sűrűbbé válik.

És akkor a "nyertes":

Tovább kerestem a családokat és augusztus közepén találtam is egy anyukát -Anne- 2 gyerekkel (az első egyedülálló szülő, akit láttam az oldalon), Tamperétől 35 km-re északnyugatra, de jó vastag út visz oda valami E12, zöld kockában a google maps-en. Hämeenkyrö lett tehát a hely, ahová megyek. Amit eddig lehet tudni: Anne, az anyuka állatorvos, Miska 7 éves szeptemberben kezdte a sulit (egészen pontosan augusztus közepén, mert ők akkor kezdik), és Jutta a kislány novemberben lesz 1 éves. Anne januárban tér vissza a prakszisába, így akkortól kell neki gyerekcsősz. A srácok napközben suliban meg kindergarden-ben vannak, minden második hétvégén meg apával. És van 2 ír szetterük:) Hát, eddig ennyi. Ja, és Miska szlalom sí edzésre jár télen minden kedden.

Összességében kb. egy hónapig kerestem csak családot, szerintem elég hamar ment. Augusztus végén le is foglaltam a repülőjegyemet, csomaggal, mindennel együtt a Ryanair-nél 34 ezer forint volt.

Állítólag mikor kimegyek (január 3.) de. 11-du. 2-ig lesz világos csak... Ha tavaszig túlélem szerintem jó vagyok :)

Addig is angol nyelvvizsga, levelezés a családdal, és készülés a nagy útra. A linkekre érdemes kattintani itt jobb oldalt a hirdetés alatt, az első egy gyógytornász lány blogja Franciaországban, a második egy fiatal mérnök-fizikus-kémikus pár Németországban (most éppen, de még nem olyan régóta)-ők mind nagyon közeli barátaim, a harmadik egy au-pair lány szintén Finnországban, véletlenül akadtam a blogjára, de nagyon szeretem, a negyedik pedig a Határátkelő, mindenkinek musthave aki kicsit is külföldre kacsingat.

Kicsit sablonos a cím, tudom, de ezek a bejegyzések még az utazás előtt készülnek/készültek. Ez meg egy klasszikus B megoldás a relációanalízis nevű sportban teszben, igaz, igaz, nincs kapcsolat. A kaotikus bevezetés után:

majd mindenre fény fog derülni lassanként, de úgy döntöttem szerencsét próbálok külföldön, és mivel más ország szóba sem jöhetett, Finnország lett a célállomás. 2009-ben jártam Turku-ban és nagyon tetszett az ország meg az emberek mentalitása, és egy floorball (salibandy) nevű sport kapcsán van is pár finn ismerősöm, no meg egy Oulu-ba "szakadt" hazánk lánya, Po. Mindezek együtt tették vonzóvá számomra az északi "rokonainkat", és a tény, hogy a meleget sokkal nehezebben viselem, mint a hideget. (Eddig, de éppen Magyarországon ülök augusztus közepén, úgyhogy majd elválik a sz*r a májtól, ahogy mondani szokás...)