No, nem a fociból, hanem... 11. hete élek északon. Végre megvan a (szerintem) nagyon klassz Mikulásos film címe: Joulutarina. És itt a  trailer. Így nyuszi környékén igen aktuális :) Aprópó húsvét: a.) kedden megkérdezett Anne, hogy akkor maradok itthon a család nélkül, vagy megyek velük. (maradok) és b.) anyukám küld nekem csomagot nyuszira, már nagyon váááááárom :)

Hogy mindenki lássa, nem csak a levegőbe beszélek, mikor Jutta új hobbijáról (öltözködés) írok, íme 2 kép, a kiscsajszi az én sapkáimban, az én kesztyűmmel, stb.:

Meg kell zabálni. Néha meg is szoktam :) Kedden délután, mikor Juttával és a kutyikkal négyesben maradtam, kiskatonák jártak az utcánkban, pénzt gyűjtöttek. Nem igazán beszéltek angolul, de cukik is voltak, meg kapok én itt elég jót, és szépet, szóval a kedves szomszéd 2 euroja után (???-az mekkora összeg???-mármint tudom, de nevetséges...), én 10 eurot adtam a 3 egyenruhás fiatal bakának. (Húgom nem röhög virnyítva...)

Még mindig kedd, a hämeenkyrö-i tanárnőm (Kaija Viitala) benne volt a napilapban. Valami beszélgetés lesz csütörtökön Tamperében a finn nyelvről, és hogy a külföldiek nagy része miért nem beszéli. Mikor bementem az órára kérdeztem is, hogy ő van-e az újságban. És igen :) Kérdezte megyek-e, de mondtam hogy este nekem itthon kell lennem, sajnos. (Ehhez képest egyedül vagyok itthon, mert Miskának síversenye van, és a kutyákon kívül mindenki elment Ellivuori-ba.)

Ma Tamperében voltam, szokás szerint, és a csoport már a búcsúra készül, mindenki főz az utolsó órára hagyományos hazai ételt. Én sósat vállaltam, és azt hiszem engedek a nyomásnak, és gulyásleves lesz. Anyukámé nagyon finom és nem olyan nagyon zsíros. És remélem meg is tudom csinálni, majd mesélek. És Mervi tényleg terhes. És lehet hogy a csoport nem tud így együtt továbbmenni. Na, majd meglátjuk.