Mint már említettem Luna vadász versenyre fog menni (szeptember 20.), ezért szombaton edzésen voltunk. Nagyon nagyon vicces volt, főleg az elején. Indulás előtt elszabadult a "veszedelem", azaz a kutyánk, és nyargalászott az utcában vagy 10 percet, mire Anne be tudta fogni. Természetesen elkéstünk, pedig Anne hajtott, mint az őrült, és csak kétszer mentünk túl (a GPS ellenére is). Csak oda-vissza sávos utakon mentünk (azt hogy nevezik, kétsávos :)?) és nagyon szép volt az út, de kanyargott is.

Ezért Lunán volt a sor, hogy dobja a kettu-t  a csomagtartóba, volt is szag rendesen. És szegény teljesen üres gyomorral edzett, csak a jutalomfalatkák maradtak neki... Mikor kiszálltam a kocsiból, 4 "másik Luna" csóválta a farkát körülöttem, azt hittem itt a vég :) De aztán kiderült, hogy minden "más Luna" jobban nevelt, mint a miénk, sőt, nem is tévedtem nagyot, mert ott volt egy lány- és egy fiú testvére is a "sokadalomban" :)

Szóval 5 "fő" ír szetterrel tölöttem a napot, akik közül egy a tanítónő kutyája volt, hát, ő kérem szépen demonstrálta is, hogy hol nevelkedik a jókutya. Első feladat, kimegy a gazdi a kutyusával a mező közepére, sípol, mire az eb elnyargal, körbe a mezőn (vagyis az szögletes, szóval úgy), majd újabb sípszóra vissza a gazdájához, ahol leül a lába előtt, ÉS vár, hogy a nyakára visszakerüljön a póráz.

Most akkor mindenki emlékezzen vissza arra amit Lunáról eddig olvasott. És csapkodja a térdét, mint én... hogy mi lesz ebből... Anne másodikként próbálta meg a mutatványt, levette Luncu nyakáról a pórázt, és a kutya (a már jól ismert módon) huss... el a messzeségbe. Szóval kis mallőr adódott, mindenki ránk várt, és Luna ki is kapott, mikor végre sikerült újra "pórázvégre kapni". Kicsit sajnáltam. Az egyik bátyja teljesen szabadon él, és annyit fut amennyit akar, Luna meg... max. heti kétszer szaladgálhat szabadon.

Na, ezután jött a 2. gyakorlat, vagy 3 körben. Kitettek a mezőre egy galambot, és a kutyáknak meg kellett találni. És mikor felrepült, leülni (hogy ne zavarják a vadászt ugye, aki lőni fog). Na, ezzel a leüléssel volt a gond a testvérek és a nem testvérek között is. De egészen ügyesen csinálta mindenki. Egy idő után Luna is :) Csak kevés volt neki a galamb. A napi 5 helyett napi ötvennel meg is tanulná rendesen :)

A kiscsaj volt csak velünk (Miska apukás hétvégén volt), és igazából jobban viselkedett, mint Luna :) Nem sírt, nem ment az anyjához annyit, hogy zavarja, és a kutyákat sem fojtotta meg a nagy szeretgetésben (pedig ez is az egyik új hobbja, a "fújtós" kuyta-nyakölelés). Rövid sétákra vitt, és csak kétszer nyúlt csalánba, ami után fújogatni kellett a kis kezecskéit, de tényleg nyugodt, és persze imádnivaló volt.

A délelőtti gyakorlatozás után kávé, kis pizza és almás süti várt minket a folyóparton, nagyon szép kis helyen voltunk. Luna and bro. (hehe :) még a folyóban is pancsoltak kicsit, meg ittak belőle. A kávé kicsit keserű és erős volt, Jutta meg egy percre sem hagyott nyugtot nekem, mert nagyon élt, mászkált, egy kis drótszőrű földszintes kutyát zargatott, és az 5 méter magas teraszon rohangált (nem volt korlátja, vagy plexije) szóval menet közben ettem-ittam, de a hely az tényleg szép volt, és még annál is nagyobb nyugalom volt kint, mint amennyire ez megszokott ebben az országban...

Délután -egészen pontosan 16 után- még két galamb jutott minden kutyára, a gazdik meg kezdtek összebarátkozni. Ami "jó" is, mert amennyire hallottam, és értettem ugyanezzel a társasággal fogunk táborozni szeptember 6-8-ig. 3 nap, 3 Lunával, már nagyon várom :) Juttát orvul elringattam a "második rész" alatt, és aludt is egészen hazáig a kocsiban. Utána meg még 2-3 órát intenzíven rohangált és visongott a házban :)